Tegnap ...

Tegnap felcaplattam emeletre, felköltöttem Christ, mondtam megyek festeni szobáját, ébredezzen, ha felebredt tegyük fel a posztert hálojába. Rögtön mondta dolga van, csináljuk Tisszivel. Én meg hogy nem megyen az, Ö még kicsi ehhez - lehet nem, de hát a saját szobáját ne a huga csinálja már, mert sürgös játszhatnéka van nekije- sk nem tudom, igy majd akkor tesszük fel ha maaaajd lesz ideje. Jéééé:))) Lett ideje. Ö kente a falat, én ragacsoztam a poszterdarabokat, hol Ö hol én mostuk le az asztalt, együtt illesztettük, de inkább én simogattam. Dijjazza egyébként, hogy csinálom szobáját, tetszik a szin is neki, s meg is köszönte már tegnap elött este, hogy festettem ott. Tegnap melo közben jot beszélgettünk, már csak ezért is megérte volna együtt csinálni. Közben is festettem is, utána is, hát késö délutánra kibuktam. Fájtam itt is ott is, fejemböl csak bámultam ki, elmentem aludni s aludtam 5 orát. Ilyet se szoktam. Naná éjjel meg nem, most viszont ismét álmos vagyok, nem fekszem le, s süt a nap is, majd csak tulélem ezt a napot is.
Ma sokat fennt haladni nem tudok, Daninak a sok sz.... még ott van szobában, el kell pakolja elöbb. Igy ma marad a sima lenti pakolás-takaritás-fözés -stb... soha véget nem érö, soha készre nem csinálhato örök csinálnikellhalmaz.