Dugjon valaki valamit nekik oda ahová gondolom, de jo nagyot!

Hamid Karzai Afganisztán minisztere jováhagyta, hogy a nök csak férjük engedélyével hagyahassák el az otthont, csak engedéllyel mehessenek orvoshoz, dolgozhassanak vagy tanulhassanak. Viszont nincs joguk, hogy uruknak nemet mondjanak szexre, vagyis bármikor meg lehet eröszakolni öket.
És ez még valami jobb variácio, keményebb rendelkezésket akartak. Miért is? Választások lesznek és shiamuszlimok szavazatait igy akarja´k elnyerni.

Ez-az

Csütörtökön pörögtem, ismét tulpörögtem magam, péntek-szombaton pedig nyögtem. Fájtam nagyon, mert hogy ismét tulhajtottam magam, gyülölöm, hogy nem tehetem amit akarok. Vasárnapra jobb lett, de nagyon kell vigyáznom most.

Szombaton Dani kivágott egy lyukat az iroasztalon, kihuzogatta madzagokat s átdugva lyukon dugta vissza gépekbe vagy a hosszabitoba, igy a sok madzag most nem a kis polcocska felett ömlik át, hanem sokkal diszkrétebben az asztallap és polcocska között. A földön lévö madzag-halom elrejtésére is kiokoskodtam egy dobozt;)

Madarak csak szombat estére térhettek vissza ide dolgozoba, addigra az olaj szaga lecsengett.
Lilivel pénteken is, szombat délután is sziesztáztunk, amikor nagyon fájok jobb ha alszom kicsit délután, mert alvás közben lazulnak az izmaim, igy kevésbé fáj. Ilyenkor Lili megkapja a "párnáját" és azon alszik ágyamban, fejemnél. Mikor lefekszünk, akkor bujocskázni szoktunk, elbujok egy kis kéztöröl mögé, és mondom, hol van Lili, vagy hol van anya, kukucs, elbujtál? Aztán be is szoktam takarni is öt a törölközövel, majd lekapom a buksijárol, nagyokat mosolyog a szeme hozzá:) Betekeri a nyakát, buksiját leteszi sokszor párnára. Aztán dumálunk még kicsit és alvás.
Péntek este mikor mentünk aludni, de már éjszakára, ott volt kalitja háloban, itt dolgozoban be szokott menni este aludni, nem mindig, van hogy vállamba bujik. Háloban viszont hallani sem akart rola, beléptünk szobába már startolt az ágyamba, pedig párnája sem volt ott. Háromszor vittem ki szobábol, ö háromszor vissza rögtön az ágyba. Tudta mit akar:))) Hagytam aludni kicsit, aztán beraktam kalitjába.

Tegnap volt 3 éve hogy Anyu meghalt, nekem ez a gyász napja, ilyenkor elengedem magam, megenegedem magamnak szomoru legyek, egyébként meg inkább nem, magamra teszem a "fedöt" és mosolygok. Tegnap is ugy intéztem, hogy egyedül legyek, zokogtam, ez a kis vacak Lili vállamrol rámászott mellkasomra hogy mit csinálok és dugta csörét számhoz, puszilgatott, nagyon sok puszit adott, vigasztalt. Zabálni valo volt.
Még amikor meghalt Anyu kicsivel utána, Dani elvitte Tisszivel a konténerekbe az oda valokat, végre egyedül voltam, levettem a fedöt és bögtem egy jo nagyot, csak nem lettem kész idöre, megjöttek. Dani kétségbe esve, hogy mi baj? Nincs hozzászokva a könnyeimhez.

Tegnap elveszett Tweety, vagy félorát kerestük mindenhol, kiengedtem öket, hogy irány konyha, repkedtek ki és vissza, játszottak szélcsengövel elöszobában, aztán nem láttam a kis citomot sehol. Ki sem derült hol volt, egyszer cska megjelent. Csippi is nagyon kereste, hivta hogy gui csippi, gui csippi, perregett is, repkedett ki be láthatoan nagyon kereste és aggodott.
Csippi dumálni szokott ha kint is van, igy elég könnyü megtalálni, kicsi viszont cska ritkán szol valamit, néha pedig annyira halkan, hogy kb tized hangerö mint amit Csippi csipog.

Esténként mikor Tisszivel "bujunk" és átdumáljuk a világ dolgait, most már Lili is velünk van ugy, hogy nem is fél Tisszitöl és hagy is minket dumálni. Ha lassan is de szépen tanulja Lili, hogy többiek sem akarják bántani, Tisszinek már sokszor engedi is hogy megpuszilja a csörét.

Ma Tisszi miatt suliban voltunk, mert hogy nagyon sokat hiányzott. Szépen összeállnak a puzzle darabkák is, hogy mi is a gond. Egyik az, hogy nem kakált rendszeresen, jol átbeszéltük, kap extra rostot is, mostanában megy naponta. Aggodik a felsö tagozattol, augusztusban kezdik a hetediket, osztály szét lesz szedve, 6 db hetedik osztály indul, másik iskola, sok tanár lesz, sok gyerek is az az 18 osztály összesen és vándorlás teremröl teremre. Aggodott azért is, hogy nem spanyolul tanulhat, de megnyugtatta ma tanénije, hogy nyugi, tanulhat spanyolul. Angolul elsös kora ota tanul, magyarul ért, olvas-ir, de nem akarja használni, mert lehet valamit rosszul mondana.... Angolt is csak iskolában hajlando használni:) Majd egyszer lazul ez is. Aztán az is gondja volt, hogy tesiorák után zuhanyoznak, de szégyenlös, meg ugye már piros napjai is vannak, igy megbeszéltük mivel csütörtökön utolso 2 ora a tesi, igy akkor itthon zuhanyozik, kedden reggel viszont majd szol a tanár neki pár percel befejezés elött, hogy mehet ki. Aztán lehetnek még dolgok, amik nem derültek ki, viszont megbeszéltük, hogy ha feje-hasa fáj is menjen suliba, mehet iskolanövérhez, Ö is ott volt megbeszélésen iskola igazgatonö is. Irto jo fej ez az igagatonö, 37 éves a legidösebb lánya, ezzel szemben negyven valahány évesnek tippeltem, haja fekete körbe, fölötte meg világos szöke. Ruhái is irto jopofák, duci is magas is és a nem megszokott ruháival irto egyedi. Nagyon ritka az ilyen itt. Határozott és nagyon értelmes, pillanat alatt átlát dolgokat és az itt jellemzö huhogás meg krákogás -szokeresés közben- meg üres frázisok nélkül pár szoban összefoglalja a lényeget. 4 éve beszéltem vele elöször, már akkor is nagyon szimpatilus volt, akkor 3 éve vette át az iskola vezetését, s mig elötte nem jo iskola volt, az állitolag helyi legjobbat csinálta belöle. Amikor gyerekhez szol, azt is teljes tisztelettel teszi, nem lenézöen, nem ugy, hogy én vagyok a nagy-okos-felnött s megmondom neked mi a helyes, hanem kérdez, rávezet, gyerekkel mondatja ki a lényeget, de növér és tanénije is. Nagyon aranyos tannénije van olyan igazi kedves nagymama tipus:) Növér is nagyon aranyos, szoval ma olyan nagyon jo, azon ritka alkalmak egyike amikor a 3 személy akikkel találkoztunk, mind értelmes, kedves, segitökész, s rájuk van ugye bizva az ember legdrágább kicse, a gyermek. A képhez az is hozzátartozik, hogy az elmult évek során már hány tanárral volt dolgunk, akik közül sokra még egy varangyos békát sem biznék. Egyszer szo szerint majdnem ráboritottam az asztalt az egyikre. De hát én nem teszek olyat, igy csak nagyon nyugodt hangon leosztottam, -ilyet sem szoktam- de muszáj volt, utána lejjebb szállt a magas székéröl és lentebb is maradt, majd szerencsére elváltak utjaink hamarosan = megszabadult az iskola is töle;)

...............3 éve...........

Hiányzol Anyu

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Henry Scott

Szegény férjem

Miért is? Hát ugye eleve azért, hogy engem választott ;) Aztán meg, hogy mellettem sosem unatkozik, mindig kitalálok valamit. Most is. Rájöttem ha nem lennének küszöbök sokkal egyszerübben lehetne a kalitkákat ide-oda tologatni, már csak rá kell vegyem szüntessük meg küszöböket;)

Iroasztal

Azt hittem este kész vagyok a pácolással, de nem. Lánykám adott tiszta vizet kicsiknek, erre Csippi pancsizott benne és telefröcskölte a szárado asztalt, tiszta folt lett. (vizes alapu szagtalan páccal csináltam) Nem volt választás, nekiálltam mégegyszer lepácolni :)))
Aztán mikor már megszáradt, leolajoztam. Madarakat kivittem innen, biztos-ami-biztos, inkább mint bajuk legyen. Lili nagyon meg van lepödve, hogy háloban kalit, az oksi, de hogy itt meg nincs, akkora szemeket meresztett, hogy csak na. Addig nem hozom vissza mig a még egy olajozás szaga el nem enyhül.
Ma reggel pedig meglepi lett nekem is: a szine. Tegnap ugye láttam sötétebb mikor pácoltam, de olajozást már lámpafénynél csináltam, az is más szint ad. Igy röviden: "nekem" magyar teak pác zöldes, svéd világosbarna, nagyon szép meleg szin, kedvencem, a dán -ezt kapott Dani festékboltban tegnap- pedig vöröses és joval sötétebb. Persze különbözö országokban a különbözö gyártok is más-más szineket csinálnak, és más-más fákon is mások lesznek a szinek. Csak azokra amiket eddig használtam él a rövid országonkénti meghatározásom. Nekem mint mezei pácolo háziasszonynak logikus lenne, hogy ha azt mondom teak szinü, akkor az valami sokkal hasonlobb szinü lenne itt is meg ott is ;)

Másik Elvis

A kedvencem festéshez. Évek ota ha nekiállok falatfesteni Elvis Costello cd-k adják az eröt. Ma belefejeltem egy nagyobb dolgozoszoba takaritásba, amivel odáig jutottam, hogy iroasztalon kék tintafolt, zöld tintafolt, vizfolt, madárkaka nyomok azokbol is lemoshatatlan zöld is. Hát akkor lepácolom... lepácoltam. Suroltam, csiszoltam elötte, s valamivel ez kezelt volt jo néhány éve, nem szivta ugy a pácot mint szüz fák, üldögélt rajta és vizszintes felületeken rekordsebességgel kereket is akart oldani, de harcoltam és gyöztem;) Persze eldugott helyen kezdtem, hogy egyáltalán pácolhato-e, lakkos páccal nem akartam és lazurozni sem. Szép ugyan nem lett, de a hibák kevésbé látszanak. Számitogép a kis mindenes iroasztalra lett üzve, itt irok most, s tetszik, kényelmes, bár a fél fenekem Lili kalitjába log. Huuuu deee fáradt vagyok:)

Mizonak

Alessandro

Még mindig tél van

Valamikor délelött a foltokban fehér tájat nézve arra gondoltam, hogy talán ez volt az utolso üdvözlése a télnek, néhány perccel késöbb szakadt a hó ismét. Remélem most már vége lesz.
Lányomnak mondtam havat igértek a josok, nevetett tegnap délután a nagyváros felé, hogy Anya, azt mondtad ho, hehe nincs is ho. Lett ma. Tegnap vásároltunk, ami egyre nehezebb. Vittük a barátnöjét is, lett háromnegyed ora kajálás, félora bizsunézegetés, s maradt némi idö is ruhákra, 2 cicanacit én szedtem össze, egy kardigánt Ö talált. Kellett volna fürdöruha is, de abba a butikba már nem értünk be meg más is, szerinte nincs egy rongya sem, már kezd nöcisedni. Persze a szekrénye csurig.
:))) Tegnap volt iskolában végre, (ma is) az uj frizurájával. Sikere volt, ebédnél kérdezték hol nyiratta? Kisvárosban lakunk, csak néhány fodrász van, ismerik öket. Mondta én nyirtam. Többen "huuuuuuu", az egyik csajszi pedig: Ha az én anyám igy tudna nyirni, naponta nyiratnám magam! Csak nehogy sorba álljanak az ajto elött, nem vállalom ;)
Mondta Tisszi nekem, hogy most több az önbizalma, hogy megnyirtam. Nyirom én, csak gyözze növeszteni sebességgel ;)

Grincinek: Köszönöm az észrevételed. Kiskorátol szoktunk "bujni", ami azt jelenti bevonulunk az ágyamba, összebujunk és jol kibeszéljük a világ dolgait, mi lányok magunk között. Gondoltam igy tinikorra ez ciki lesz, s valami más lesz a körités hozzá, de még mindig bujás van, szol, s megyünk, nem eröltetem. Persze beszélünk mindenhol, csak ez olyan meghitt, nyugis. Már mára is foglalozta a bujást ;) Nem tudom az, hogy Apa-munka mennyire izgatja, beszéltünk rola többször de nem ugy tünik ezt átérzi, inkább olyan felnöttek dolgának tartja és ugy gondolom jo is ez igy, böven elég az a rész, hogy sporolás van.
Hogy megfelelöen szeretem-e vagy mutatom-e vagy jol csinálom-e nem tudom. Legtöbb gond tinikorban a "leválásbol" van, nos én hagyom öket leválni, de ott vagyok mindig a háttérben, viszont nem ragadok csak nyitott vagyok. Tegnap elött is mondta, hogy kicsinek is ugy gondolta mi vagyunk a világ legjobb szülei és most is és sajnál több gyereket, szokott példákat is hozni. Azt is mind a kettö becsüli, hogy nem kell hazudni itthon. Nem KELL, hát nem;) Mindig azon voltunk, hogy csináljanak hülyeséget, inkább befogjuk, nincs szidás, csak tudjuk.
Két éve fiam felgyujtotta magát, elözö nap derült ki, mit játszanak, mondtam ez abszolut tilos, nagyon veszélyes!!!!!!!!!! Erre másnap telefonált haza, hogy meggyulladt, eloltották. Tudtam sokkos, tudtam másodperceim vannak, annyi idöm volt hogy mondtam azonnal felnöttnek szoljanak, növérhez kell menni, vizzel kell hüteni, nincs-e nyitva tornaterem öltözöje ha közelben vannak oda be. Iskola mellett történt. Szoltak felnöttnek, az segitette tovább növérhez, aztán mentö és korház. Hetekig kötözés és szobafogság itthon, el ne fertözödjön. Ott a korházban mondta, hogy anya tegnap mondta ezt tilos és nem hallgattam rá :(((( Aztán itthon, hogy bocsi anya, igazad volt. Lehet ez után papolni? Persze, de butaság, hisz már tudta. Nekem olyan sokszor papoltak, hogy de megmondtuk!!! ...és miért nem csináltad ugy... hogy lehettél ilyen buta..stb... inkább nem szoltam. Akkor sem mikor agyrázkodásom lett. De megtanultam, igy nem szabad csinálni, ha tudni akarom.

Amikor kicsi voltam

• 50 fillér volt egy gomboc fagyi, amikor kicsit nagyobb, már iskolás voltam akkor 1 ft. Az utcánk folytatásaként a másik nevü utcában volt egy cukrászda, olyan habos könnyü nagyon finom fagyijuk volt. Néha ha sk csinálok fagyit, amikor éppen kész van, akkor tud majdnem ilyen finom lenni:) Az 1 ft-os fagyi miatt loptam, Nagypapámtol 2 ft-ot. De alapos ember volt és rájött a hiányra, meggyanusitotta a barátnömet. Nagyon szégyeltem magam, de elismerni sem mertem. Azota sem loptam, illetve véletlen egyszer egy uborkát, de visszavittem kifizetni.
• 10 fillér volt a pici kocka boci csoki
  
• Volt tejjegye a szomszéd unokájának, nekem sosem volt, de idönként engem szalasztottak kisközértbe a ö tejéért. Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy nekem nincs tejjegyem, bár nem szerettem a tejet.
• Egyszer megértettem a jobbot és balt, az ügyes kezed volt a jobb. Nagyon örültem végre tudom. Ha férjemnek azt mondom jobbra kanyarodj, akkor balra megy és 90%- ban jo irányba megy, a maradék tizben pedig jogosan reklamálok, hogy mondtam jobbra kanyarodj:)) (Többnyire mutogatni szoktam már;) )
  
• Kevertem a petrezselymet és a zellert, aztán végre beazonositottam a szagukat a nevükkel, letéptem a levelükböl és szagolgattam, ha Nagymami kiküldött hogy hozzak a kertböl. De sokszor addig szagolgattam, hogy elfelejtettem mit is kért:)
• Nem értettem a naptárt, de honnan tudod milyen nap ha nem tudod és honnan tudod hányadika ha nem tudod milyen nap van?
• Lelepleztem a Mikulást 5 évesen, hogy teszi be az emeleti ablakokba és az ablakok csak belülröl nyilnak.
• Egyik szomszéd unokáját megölték, másikat kapu alá csalta egy pedo, de ö ugy kiabált és sirt, hogy elengedte. Egész gyerekkoromban rettegtem pedofiloktol. Másik oriási félemem az volt, hogy Anyu meghal. Egyszer a saját árnyékomtol ijedtem meg, lélekszakadva rohantam haza.
• Sokszor esett a ho, egyik évben kerti hoember alá került a kesztyüm, tavasszal mikroméretben megtaláltam, börböl volt puha bárányszörrel, 1 ujjas. Hegy aljában laktunk, ház mellett utca, meredek és elég hosszu, remek szánkozásra. Egyszer Nagypapa a sarki hokupacbol emelt ki, belebuktam fejjel s csak kapáloztam fejen álva, de ki nem tudtam mászni. De sokszor is kértem: Papa menjünk szánkozni. Szegény de sokat fagyoskodott, hogy örizzen engem.
  
• Elsös koromtol az utcánkban lévö iskolába jártam, 3 kis uttesten kellett átmenni odaérjek. Egyszer az iskola sarkán közvetlenül lévö utcánál egy jobbra kanyarodo auto majdnem elgázolt. El sem mertem mesélni otthon, azt hittem sokáig az én hibám volt, pedig nem. Ugyan ugy alaposan körülnéztem, ahogy belémplántálták. Akkor is voltak barom soförök.
• Nagymama naponta fözött, levest is és még valamit. Mindig kérdezte, mit fözzek ma? Mama, semmit, együnk zsiroskenyeret hagymával. De csak néha lehetett rábeszélni erre. Ugy szeretnék még egyszer enni a dinsztelt husibol, amit annyira szerettem. Fogalmam sincs hogy csinálta.
  
• Nem volt tévénk, igy malmozásban verhetetlen voltam 5 évesen. Szomszéd felnöttek is átjártak én is kártyáztam felnöttekkel, kanasztáztunk és snapszliztunk. Nagyon tudtam játszani, nem hagytak nyerni. Kanasztában ha sokat nyertem kicsit nehéz volt összeszámolnom.
  
• Aztán vett Anyu tévét Nagyiékhoz. (Váltak szüleim másfél éves koromtol, Nagyiéknál laktunk, 7,5 éves voltam mire végre a saját lakásunkbol Apu ki lett költöztetve, millio birosági per után. Majd egyszer elmesélem.) A tv egyik kis lábát én csavarhattam be. Már nem emlékszem, hogy s mint, de volt(ak) olyan napok amikor nem volt adás. 1 csatorna volt, késöbb már a saját lakasunkba is vett Anyu tévét, azon már kettö, igy ha olyan müsor volt, amit nagyon meg akart Anyu nézni, hazamentünk.
  
• Kertben volt faporolo, nem egy stabil darab, azon tornáztunk szomszéd gyerekekkel. Volt hogy Anyu naponta szedte belölem a szálkákat, fenekemböl, combombol is.
• Más kisiskolás voltam és néhányszor elöfordult, hogy volt valami iskolatévé adás, és az iskolában rossz volt a téve. Az egész osztály 36-38 gyerek szépen hazasétáltunk hozzánk és megnéztük az adást. Teljesen természtes volt Nagyszüleimnek is, hogy egy iskolai osztály elfoglalja a nagyszobát:)
• Iskolában hátra tett kézzel kellett ülni. De rend volt és lehetett tanulni. Alig néhány gyereknek volt testvére, a legtöbben a hegyröl jártak le busszal, a hegyröl, csodás villákbol az elkényeztett egykék ;)
  
• Az elsö lecke az volt, hogy egy vonalat kellett huzni egy papirra. Mondta tanárnéni, hogy nem szabad vonalzot használni. Igy én féllábamat az iroasztalom elötti székre tettem (Nagyiék szerint) és kivettem bérletemet a fiokbol, azzal huztam vonalat. Ö másnap reklamált, hogy mondta nem szabad vonalzot használni, mire én, hogy nem használtam, bérletemet használtam, azt nem mondta nem szabad. Pár nappal késöbb szülöi értekezleten megdicsért Anyunak, hogy találékony gyerek vagyok:)
• Rengeteg paradicsomot beföztek Nagyiék nekem ivolének, bemenetem a spájzba, cuppp belevágtam ujjamat a celofánba és glugg-glu-gluggg... de nagyon finom is volt. Az a szilvalékvár, a barackbeföttek.... a kertben a májusi cseresznyefa, az elsö piros izetlen cseresznyéért Nagypapa kicipelte a létrát, hogy leszedje nekem, nem is volt annál finomabb. Na most meg bögök, ugy hiányoznak. Papa idén lett volna 100 éves ha élne. Egyszer Papa késsel vagdosott öszibarackbol, ette, nem mosta meg, idöm nem volt szolni csak rávágtam a kezére. Nagyon meglepödött, aztán mutattam, majdnem 2 meztelen csigát kapott be.
• Mikor totyogtam már s Papa ment ki kertészkedni, vitt magával, "elbotlottam egy falevélben" akkor kijjjjabáltam, papa-papa. Arra jött valaki, felemelt, visszafeküdtem, hogy nem PAPA! Már nagyobb voltam, mikor kaptam egy pumpás virágot, kiszaladtam Papához, Papa, szagold meg! Megszagolta én meg belespricceltem a nagy orrába, kergetett én meg kiabáltam, hogy Tibike mondta mutassam meg neked:)) Tibike le lett szurva;)
  
• Egyik emlék, hozza a másikat, nem akartam én ennyit irni, csak jött:)
  
  

Sérült

Sérült a dobhártya, nem érheti viz és kb 3-4 hétig hordani kell kontrollra.

Nálunk mindig történik valami

Szokás szerint most is, pedig sokkal jobban örülnék unalmasabb életnek.

Fiam éjszaka fülfájással jött haza, hogy nagyon fáj, beledugott vattás pálcikát mélyre és nagyon fájt és fáj. 15 éves, nem 3, akkor nem csinált ilyet.
Mondtam ez nagyon nem jo, meg kellene mutatni dokinak. SZO SE LEHET ROLA! Mondta. Én meg hogy Apa ébreszt! S mivel eszem ágában sem volt senkit semmire kényszeriteni, mondtam hivjuk a "szolgálatot" és megkérdezzük. Apja felkeltve, szolgálat felhiva, mondta ha belázasodik vagy holnap is fáj doki, ha most ennyire nem akar sehova menni. Ma viszont már Ö is akart, kaptunk idöt ügyeletre ide a szomszéd városba 25 km, 17.15-re. Ott a doki megnézte s mondta ugy néz ki sérült dobhártya, irány a korház fülészete, az negyvenpár km. Most odafele tartanak, Mekis kajálást beiktattak.

"Szolgálat" Ha valakinek hirtelen testi gondja van fel lehet hivni és tanácsot kérni, menjen ügyeletre vagy sem esetleg hivja a mentöt. Képzett növérek adnak tanácsot, persze ez is olyan, hogy többnyire jot, néha pedig nem. Volt olyan szülö aki nem vitte be a gyereket növér javaslatára a gyerek másnapra meghalt, az az a szülönek vagy páciensnek saját magának kell látnia, hogy ha nagyon gáz, akkor menni kell.

Szépség

Fiam már virul, én is rohangászok, néha még kicsit berozsdásodva;)
Tisszi azota is görcsöl néha, de kevésbé. Lehet szépen lecseng? Vagy sem? Nagyon gondolkozom, hogy lehet szorong, stresszel, nemtom. Kényes tinikorban van, csunyának tartja magát, van hogy naponta zokog ezért, aztán jobb idöszak - ez az oka hagyjuk sminkeljen, nem az a hozzáállásunk hogy 12-13 évesek sminkeljenek. Barátnöi is sminkelnek, ne logjon ki a sorbol, engedünk. Hajat is festene, azt nem engedjük.
S miért is tartja magát csunyának? Lehet valaki korabeli valamit mondott, lehet nem is ugy gondolta, nem tudom. Magyarországon mindig mondták nekik vagy rájuk, hogy milyen szépek, s mivel sosem akartam erre nevelni öket, hisz a szépség egy állapot, mulando is lehet, a belsö a fontos igy kontráztam, ügyesek vagy kedvesek vagy okosak stb, valamit. Itt nem szokás gyerekek szépségét dicsérni, annál inkabb ha valamit csinálnak, azt. Tehát neveléssel nem szivta be a szépség fontos, de sokszor mondtuk szép, is csinos, is, okos is, ügyes is, igy jo ahogy van, milyen jo hogy van, mennyire csodás kis teremtés, stb... Nem hiszem valamit hibáztunk.
Anyukám sose nyitott még ajtot sem, ha nem volt sminkelve, nem hordott nadrágot -kivéve a talán utolso 10 évét- mert lapos a feneke, haja berakva, festve, dauerolva 5 liter hajlakkal, utolso éveiben lett csak lazább iletve nadrágra azért váltott hogy a sok kék hajszálér ne látszodjon lábán.
Nagymamám öltözködni szeretett nagyon, millio ruhája volt, Ö nagyon ritkán sminkelt.

Hogy lehet meggyözni egy tinilányt, hogy azon kivül hogy szép, nem is fontos a szépség? Sehogy? Itt vagyok élö példának. 171 centihez 54-56 kg volt a sulyom, kb 106-56-96 centikel. Meg is tanultam varrni, hisz ilyen méretre nem is gyártottak ruhákat, de ugye a darázsderekamhoz jo kis gömbölyü csipö társult és bögyeim is voltak, én mindig-mindig kövérnek tartottam magam. Mondhatott akárki, akármit én duci voltam. Nem lehetett meggyözni ellenkezöjéröl. Kicsit sminkeltem, de se szépnek se csinosnak nem tartottam magam, viszont jo dumám volt, fiukkal nem volt gond ;) Sosem éltem abban szépség-csinosság fontos, emberség, szeretet, kedvesség, stb igen, lehetett divat a répanadrág, halásznadrág, nem állt jol, nem hordtam. Mondták már rám, öntörvényü vagyok. Igen, de azokat a bizonyos határokat betartom. Nagyon sokszor mondták, hogy nem menne belölem 12 egy tucatba vagy ha nem lennék ki kellene találni, aztán eljöttem ide és nagyon magamba zuhantam. Meg kellett volna felelni. Beállni a sorba bologatni. Akkor éppen fehér falak volt a trendi, no megprobáltam megfelelni és fehér falaink voltak, utáltam. Aztán szépen magamhoz tértem, pontosan emlékszem az "ébredésre". Ugy másfél évvel ideköltözés után otthon barátnömmel leültünk dumálni és én a régi én voltam. Nagyon felkavart ujra látni önmagam, s akkor azt mondtam magamnak, hogy ácsi. Soha nem is akartál svéd lenni, merd vállalni más vagy, igy legalább igazi vagy és jobban érzed magad a börödben:) Be is festettem a falakat szinesre:))))

Gyerkek ezt látták, én én vagyok, mosolygos, lányom szerint szuper kedves, de nem vagyok az ;)
Fiam egész jol helyben van, Ö Ö. Olyan amilyen, elfogadják, sok haverja van, kedves segitökész, empatikus és nagyon nyilt. Tisszi zárkozott alapjáraton, Ö nem mindenki haverja, Ö még nem tanulta meg olyan nincs, hogy valakit mindenki szeret. Ö meg akar felelni, de hogy minek az homályos. Valami korabeliek elvárásai, a svéd állj be a sorba, ne logj ki, ne legyél más, mert majd fejedre csapnak. De kilog, már azzal, hogy esze mint a borotva, pillanatok alatt tanul, öszekapcsol, értelmez, megvilágit más szemszögböl. Apjátol örökölt egy nagyon nyugodt természetet, de sajnos a génjeim bekevertek, mig Apját nagyon nehéz felhuzni, stresszelni, addig Tisszi ugy be tud pörögni mint én. Itthonrol kapta az "ugy vagy jo ahogy vagy" "szolásszabadság van, jogod van a véleményedhez" az "életben" meg szépen be akarják állitani a sorba, egyengyerek legyen, egyensminkben, egyen-ruhamodiban, egyen frizurával, egyen-szépséggel és piszkafa özikecsontu termettel. Persze ez sincs, csipöje van neki is ;)
Hát...nem tudom, hogy legyek okos, hogyan tudnék segiteni, megkönnyiteni ha már szegény gyereket velünk verte meg a sorsa.
Ha van ötleted, ne kimélj!

Csippi tollai

Csippi február 26.-án élsö 2 képen és ma. Ugye nem csak én látom ugy javult?

Tisszi csütörtök.

Kedden látta doki, semmit sem talált.

Azota sincs jol, de talán jobban, tegnap este sikerült ennie és nem görcsölt be. Ma még nem evett, este 6 ora van, mert nem éhes és fél ha eszik, ujra fájni fog. Nem eröszakosan probáljuk rábeszélni, de nemmmmmmmmmmm! Pedig kényeztetjük, minden vacakot megkap, amit máskor nem jellemzöen avagy nem egyszerre mindenfélét.

Tegnap fiam hányingerrel jött haza sulibol, ment lefeküdni, hányt késöbb és 38,6 volt a láza. Ma kutya baja torokfájáson kivül, mondta migren tört rá -évek ota nem volt neki, szerintem kinötte- mire szoltam, attol nem lett volna lázas.

Tegnap este megnyirtam férjemet, aztán Tisszit is. Nagyon gondolkodott fodrászhoz akar menni, választhatott, hogy a fodrász árát elruházkodhatja ha akarja. Folyamatosan szokták dicsérni a haját, s kérdezik ki nyirta mert annyira jo :)))) Szo sincs arrol házitákolmány lenne ;) Sosem volt fodrásznál nyiratkozni, csak egyszer mikor koszorus lány volt, fodrász csinálta meg a haját. Majdnem sirogörcsöt kaptam és hát neki sem tetszett. Vacsora után már kezdett nagyon szétesni, igy kibontottam, az utolso 2 kép, szoval azért ilyen hosszu és ennyi hajbol sokkal jobbat lehetett volna kihozni. Ha semmit sem csinált volna is szebb lett volna, saját magátol lágyan hullámos haja van. Utolso képeken a fonási hajlatok látszanak.
Most frufrut akart és klopátrás válligérö lett. Akinek hullámos a haja, egyenest akar vagy forditva.... Ö most egyenest akar, vasalja, majd kinövi ;)

Tisszi hétfö

Növérig jutottunk ma, holnap reggel 9-re kapott akut idöt dokihoz. Eszik 2 falatot és görcsöl. Éhes:(((

Tisszi

Semmit sem találtak, kb 1-re értek haza. Most ismét rosszul van :((

Fáj

Utálom, gyülölöm. Orditani és bögni tudtam volna napokig, türelem zéro.
Mindig fájok az egész testem, csak hol jobban hol kevésbé, aztán van a nyakam-vállam-hátam kombinácio, ezzel kezdödött sok éve, miután a tradicionális eü csak morfin alatti gyogyszerkombináciot tudott adni, néha morfint is mikor mentö vagy férjem vitt, egy év elmultával már azon gondolkoztam, nem birom tovább, feladjam? Gyogyszereken sem akartam élni, szervezetemmel még jobban kiszurni. Igy volt csontkovácstol kezdve minden, ami segitett végül is, mirigymasszázs. Heti 3x elsö hetekben, majd 2x, aztán 1x. Szo szerint zöld-lila-sárga-kék voltam az egész testemen, nem:) ez nem narancsbörre valo mirigymasszázs volt. Aztán sportmasször, de volt mikor az sem segitett egy arcüreggyulladásra kapott antibiotikum viszont igen.
Most megint betojt a váll-nyak-hát rész, szokásos lorugás kombináciot bevettem, de... betojt a derekam is és nagyon, annak ez semmit sem segitett. Hátsom az ugy 20 centire mögöttem vonszolodott, miközben 100 éves nénike modra tipegtem. Most már 10 centinél tartunk -hátsom meg én-, s már egész fitt 90-es tempoban közlekedem. De ez sem igaz, Aposom 94 vagy 95 éves lesz hétfön, hát vagányan ifjak irigyelhetnék tempoját.
Semmit sem tudok csinálni kb, amitöl meg falra másznék, legszivesebben bögnék, de ugy sem segit, akkor meg minek. Hab a tortán, hogy Tisszike is nyavajgott ismét a héten, 2 napja éjjel majdnem ügyelet lett, vakbél gyanuval, de elaludt, tegnap nem fájt, ma késö délutánra ismét fájt, derékszögben jött haza +hányinger, igy most bár ismét jobban van ügyeleten vannak, 40 valahány km itthonrol, kocsiban jobban lett lefelé menet, de most már nézzék meg.

Madárkák legalább szokásosan vidámak. Tegnap Lili ugy megbabrálta fülbevalomat, hogy férjem 2 laposfogoval operálta ki a fülemböl, a kedvencem volt sok-sok évig. Volt. Már csak tört arany értéke van:( Ma viszont Lili ült fejemnél itt a széken számitogépnél és elkezdte "kibontani a tokjaimat" avagy megtisztititani a "tollaimat", ugyan ugy ahogy saját "haját" szokta. Nagyon kuncogtam. Késöbb meg is akart etetni, menekülnöm kellett ;) Aztán melegitettem zöldséges husilevest fagyasztobol és ö lett jol megetetve, pogácsábol is kapott egy morzsányit, szintén fagyasztobol de átsütött, szinte mint ha frissen sült lenne. Kicsik ma elöször kaptak kalitkában zöldséget pici hussal levesböl, -konyhában szokták kapni, de ugye most nincs mozgáskordináciom 3 csirkéhez- nagyon néztek elöször, huzgálták a kis lábukkal, nézték egymást, mit csinál a másik, aztán elkezdték zabálni;) Most csak itt bent engedem ki öket, azért ha nyavajgok is ök jol meg vannak reptetve naponta többször. Lili az jön velem ha kicsoszogok valamiért.

Kicsik: nagyon örülök, hogy vannak egymásnak, annyira édesek együtt, szinte mindig követik egymást, de néha Tweety eltünik, akkor szoktam kérdezni hol van Tweety, hol a kis feleséged? Ma a szekrénybe bujt be, de ugy, hogy kijönni nem tudott, hallottam neszeket s huztam Lili kalitját, akkor nyilt az ajto s kijött. Kell venni mágneseket s felszerelni ajtokra. Van pár változás itthon, miota madarak lettek. Néhány karnis a mennyezetre vagy közvetlen alá került, néhány ajto tetején ez-az van, itt a dolgozoban egy régi szoknya, konyhában 2 konyharuha :) Kellene valami huzat az ajtok tetejére, Lili akarja rágni öket, nem mindet, csak 4-et. Iroasztalomrol is csomo rághato eltünt, érdekes, fontosak voltak, de a fiokobol ritkán kell elövenni. Viszont nem fontos dolgok meg idekerültek, csak hogy Lili ismét ne sajátitsa ki az asztalt. Mennyeztre már 4 kampo felfurva, kötelekkel, nagyon szeretik. Az also szint kb 110 nm, a közel 100-at annyi ideig porszivozom naponta kb mint a dolgozot, jo dolgozoban a kalitkákat is naponta vagy 2 naponta takaritom, ez benne az idöben. Ennyi a plussz kb avagy akár negativum ja és a fülbevalom, a lelkem meg szinte folyamatosan mosolyog, hát öszintén, nekem nagyon megér ennyit:) Család is mosolyog, még a férjem is, látja Lili skubizza a kajáját már nyujtja is ha ehetö csörileg. Kicsikkel kezdettöl fogva jobban elvolt, mind a kettö szivesen rárepül, tölük nem fél, mig Lilitöl tartott s Lili bele is csipet néhányat keményen, utobbi idöben viszont öt sem csipi meg jobban mint engem ha keményebben csip. Most hogy türelmem zéro, Lilivel is határozottab voltam, ha keményitett betettem kalitba néhányszor, elöször szolok, amiket ért ugy nagyjábol, "fáj" "nem szabad" "nem harap" "csak puszika" aztán mutatom "kalit" ha folytatja kalitba megy pár percre s hátat forditok neki. Ugy érzem alakul, visszavesz. Nem véresre harap, de fáj idönként. Probálgatja a határait, mint egy kisgyerek.

Mindjárt éjfél, meg semmi hir mi van lánykámmal.

Ismét itthon

Végre ismét itthon, ez lebegett végig a szemem elött, hogy kedd és végre itthon leszek. Már meg sem engedem magamnak, hogy jol érezzem magam "otthon", hisz tudom kis piros tollasomnak mennyire hiányzom, nem tudja hová tüntem, nem tudja nem végleges. Kicsik vidáman elvannak családdal, Lili van hozzám növe. Meg egyébként is, miota Anyu meghalt már nem is jo hazamenni, már nem az igazi, üres és más. Nagyon megváltoztak az emberek is, sokan türelmetlenek, felörli a mindennapok harca öket. Néha utáltam is, mikor gyerekeket fellökték, máskor lelökték, én szégyeltem magam nagyon, hogy honfitársaim igy viselkedtek. Itt ilyen sosem fordult elö. Arra viszont még nem értem meg, hogy felássam a gyökereimet onnan, elöbb készre kell gyászolnom, majd ha a fájdalom csökken, utána megnézem merre tovább, idö, évek, most átmeneti idöszak van. Barátaimat viszont nagyon szeretem, meg sok mást is, aproságokat, hiányoznának. Régen ugy szerettem hazamenni, még annak is tudtam örülni, hogy ki volt irva "Cipöbolt". Akkor még értettem is mit árulnak hol, ma már sokszor azt se értem, ha valaki elmondja mit dolgozik, olyan furcsa lett a "magyar" nyelv.

Repülö késett egy félorát, lefelé hamarább indult-érkezett. Aztán végre hazaértünk, -Dani várt reptéren- itthon meg a has és fejfájos lányom. Együtt jöttünk be dolgozoba, -Tisszi bezárta öket mire hazaértünk- pontosabban én léptem be 3.-nak a szobába s szoltam Lilihez, elötte kint csöndben voltam. Lili mint aki szellemet lát 1 másodppercig majd ha kalitka nem lett volna akkor arcomra ugrott volna, rátapadt kalitkára. Kiengedtem gyorsan s bujt belém :) Aztán szadizott is kicsit, keményebbeket rám harapdált s maradt rajtam szinte végig. Rohangásztam fel-le mint pok a falon, kipakolászás, stb.. aztán bezuhantunk ágyba, odavittem Lili párnájá is és aludtunk du4-töl 7-ig. Ekkor elalvás elött még köszörülte rajtam a hiányát, szadizott, aztán ébredés ota már nem, de nagyon bujik. 5 perceket ugy ül, fülem a csörében:) Még mindig nagyon fáradt vagyok, remélem holnapra már magamhoz térek.

Az uj életünk elsö napja...

..mondtuk szombaton. Pénteken dolgozott utoljára férjem a munkahelyén. Nem is válság miatt, hanem volt cégének egy dán céggel összetüzése. 2 millioért leszállitottak anyagot, dánok azt mondták nem ezt kérték, per lett. Azt hiszem elsö és másodfokon is megnyerték a svédek, de 3-ad fokon már nem. Igy bukták a perköltséget is meg az anyagot is ami már 4 millio. Kis cég, kb 25 alkalmazottal, bankkölcsön és 2 év alatt visszafizetni kamatostol. Nem ez volt az elsö gond dánokkal, de eddigi pereket mind megnyerték + a peren kivüliek, igy fönök azt mondta ez volt az utolso eset, nincs több bonyodalom dánokkal. Hozzátartozik, hogy svédekkel sose volt per. Aki dán vonalat intézte, 2 ember a mühelyböl és férjem akiknek felmondtak. De férjem munkájára ezután is igényt tartanak mint konzul, ha sok a melojuk vagy ha programozni kell. Azt most kell, igy Daninak kb 40-60 ora munkája erre a honapra már van.

Csütörtökön kapott választ Munkaügyi Központbol, hogy öteletét jová hagyták, amit csinálni akar mint vállakozo. Idén ezt nagyon megszigoritották, viszont a 4 honap helyett 6 honapra adnak némi támogatást. Nagyságrenben ez a havi rezsink negyedrésze kb, akkor még nem vettünk se kenyeret, se cipöfüzöt, viszont p é n z, ez is. Ki is számoltam, hogy ha havi 100 orát dolgozik -elszámolhato melo, mert ugye csomo nem az- akkor már ott vagyunk ahol voltunk. Svéd adozást vette át Magyarország ugye, nem kell ecsetelnem a befizetni valokat.
Irodát még 5 honapig használhatja, ki van fizetve, fél év a felmondási idö, s el is felejtették felmondani decemberben. Ha pedig ugy alakul, hogy nagyon jol, akkor bérli tovább Dani, ha nem akkor itthonrol fog dolgozni. Csinálta már néhány honapig és jol megvoltunk, viszont szereti az irodáját ami egy irodaházban van, kb 20 szoba és a többiekkel együtt kávéznak, beszélgetnek, jol megvannak.
Csütörtökön kapott választ arra is, hogy azt hiszem az egyetlen szervezet, akik minöségi elismerést adnak ajánlások után, vagyis most van 3 betüje is, amit használhat, garancia arra Ö jo. Ezen a szervezeten keresztül mehet igy a biztositása is, ami muszáj hogy legyen. (Eddig még egy ház sem dölt össze, amit tervezett, rosszul sem tervezett, de ez akkor is kell.)

Szoval az elsö, hogy legyen 100 ora, ekkor már egyenesben vagyunk, de ebböl még nincs aranytartalék, ami viszont kell, ha éppen üresjáratok lesznek vagy uj ez-az kell, beruházni.

Amit én tudok segiteni, hogy tapasztalatot osztok, voltam vállalkozo itt is, otthon is. Okosságokat gyüjtök a neten, csinálom majd a könyvelést, aminek ellenörzése + évi 1x revizor szintén költség lesz.

Most kb ugy érzem magam mint egy lufifej, a szemeimhez szöveglufik tartoznak, azokba az van irva pénz. Pénz, pénz, pénz. A további életünk, biztonságunk ez most. Még néhány honapig tuléljük, aztán lehet nem. Sosem voltunk gazdagok, hozzá vagyunk szokva árcédula leséshez, amikor jobban éltünk sikerült valamennyit sporolni is, no ez van belerenoválva a házba, most jobb lenne ha bankszámlán csücsülne a pénz. Félek, félek és félek. Vagyonunk egy értéke 2/3-áig bankkölcsönnel terhelt ház, egy 4 éves kombi, és az örökségem, a Bp-i panel. Egyik sem lenne jo ha eluszna. Átbögtem magam ebbe az évbe, karácsonykor derült ki felmondanak neki, azota hol feketén látok, hol szürkén, néha probálom látni a napot felhöktöl, csak pár sugarat, ez a remény, akár még jol is elsülhet ez az egész. Bár csak igy lenne.

Almaleves

Évek ota nem csináltam, mert Tisszi allergiás a tejfehérjére, most az utobbi idöben ehet valamennyit és egyre többet, de ha sok egy adagban mutatja a böre, vagy ha telitödött akkor a kevés is mutatkozhat. Már nem lesz ekcémás, csak fehér pöttyös, lenne nyilván ekcéma belöle de mivel ha mutatja magát a telitettség, akkor stop van. Mikor kis mennyiségre szabadot kapott a tüneményes allergia dokijátol, akihez 1 éves kora ota járunk, akkor ehetett 1 turo rudit naponta mennyiség. Tej a vacakabb dolog, akkor inkább tejszin, mert a tejszinben lévö zsirmolekulák lekötik a fehérjét, igy kissebb a riziko reagál rá.
Tehát ezért nem volt almaleves, rájöttem már lehett volna, de csak tegnap. Most viszont már eheti tejjel, ha mutatkozna telitettség csinálok neki külön zabtejjel.
Almaleves: 1 kilo pucolt, darabolt alma, annyi vizben ami éppen ellepi, 20-25 deka cukor alma izétöl függöen és kicsi fehéj, szük 10 percig fözni. 1 csomag pudingport -nem cukrozottat, vagy ha cukrozott akkor kevesebb cukrot almához- elkeverni 1 liter tejjel, s ráönteni almára. Tettem még hozzá kb teáskanálnyi Knorr instant szoszport és 2 teáskanálnyi vaniliás cukrot, ezek az eredeti receptben nem voltak, ajánlás citromos izhez valami viszont igen, de csak citromos majonéz volt itthon, igy semmi citromos iz nem került bele. Eredmény? Hát az az, hogy most biztos, naponta fözhetek, minumum 1 hétig, annyira finom lett :))