Nagyon régen, még az után, hogy olyan nagyon beteg voltam s majdnem elpatkoltam, voltam egy lengyel orvosnál aki akupunkturázott. Csukott szemmel feküdtem, néma csendben közlekedett s tudtam hol van, bent szobában, jobb oldalamon vagy balon, meg is skubiztam tényleg? Tenyleg. Nagyon fura volt éreztem. Nem is tudtam hová tenni.
Aztán évekkel késöbb mikor lombikoztunk elsönél 9-et tudtak kiszedni, 4 termékenyült meg, 2 osztodott jol, öket kaptam vissza, de nem maradtak nálam.
Másodikat -irtam már- mint egy örült mentem, hogy szabi után meg KELLLLLLLLLLL csinálni. Azonos mennyiségü hormon, de szabi után, Mo-i akkor még feltöltödés után, 16 tojásbol 11 termékenyült meg és az összes jol osztodott, Tisszi iker lett volna, ketten tapadtak meg, tesoja elhalt hasamban. No ha nem attol feltöltödtem energiával a jol voltam, akkor mitöl produkáltam -tul is produkáltam, nem jo ha ilyen sok érik egyszerre- ennyi tojást, mondhatni minöségi tojásokat?
Itt már ugye gyanitottam valamit energiárol ;)
Aztán évekkel késöbb barátnöm szolt, figyu evvan, én nem hittem, de jo és müx, van kedved? Miért is ne? Elvégeztem 1 hétvégén az egyest aztán késöbb egy másik hétvégén kettest is. Nagyon jo kerek volt a világ utána:))) Hármastol már nem egy hétvége s bentlakásos igy arra már nem mentem. No ez Pránanadin, energiát kapok vagy átadok, gyogyithatok magamat és mást, kérésre vizsgálhatok, hol van probléma testben, stb...
Nem szeretek gyogyitani mást, csak ha muszáj, nem is mindenre segit vannak dolgok amikre igen. Regebben Anyoséknál voltunk, családi banzáj, szegénynek ugy fájt a dereka mozdulni sem tudott. Mondtam menjünk elvonulni, megkezeltem, be is aludt aztán ébredt, kijött, leült s mondta fél megmozdulni nehogy ismét fájjon, de nem jött vissza fájdalom. Emlegette is sokszor utána, aztán egy másik alkalommal Aposom, hogy ugy fáj a térde, nem tud lépcsözni, kezeljem meg. Rendbejött Ö is. Ezek olyan emlékezetesek. Vittem le gyerekek lázát, csillapitottam itt ott fájdalmukat, sajátomat is, idönként másokét is de mint mondtam nem szeretek kezelni mást, nem is jo mindenre vagy pontosabban én nem állok a kettes szintemmel magasan. Nem a saját energiámat adom át, kezelésekkor töltödöm én is, én csak átadok, mintha egy csö lennék, csak eszköz vagyok. Még irhatnék ezt azt, érdekes dolgokat de nem tehetem. Nem is a feladatom bárkit bármire rábeszéljek, én max annyit, hogy egy "ajtot" nyitottam, ha valakinek arra van szüksége majd tovább lép.
Ezzel szépen energiavámpirokat is stoppolom, nem mindet és nem mindig, de érzem adok át s ha nem akarok nem teszem, kapok is, van hogy elfogadom van hogy nem.
Nem kezelem csodaként ezt, olyan jo hogy van, ennyi, hozzánk tartozik és tudok rola.
Vannak ám nagyobb "hülyeségeim" is, látok elöre dolgokat néha. Nem ugy, hogy szeretném, hanem csak jön valami. Mikor Dani elöször felkért táncolni forgatott, 2 zeneszámnyit, aztán szédültem s mire ez elmult (a szédülés), jött egy mondat: Ö lesz a férjed! Ö lett:)) Vagy az hogy szabi után lesz nekem Tisszikém:) Máskor nem ilyen konkrét, pl álltam zuhanyban és fuldokolva zokogtam, mert valaki meg fog halni következö szülinapom elött még. Meghalt Anyu.
Néha álmok segitenek.
Volt 2 álmom 1 hét alatt, elsöben Dani autobalesetben meghalt, lejátszottam mit kell tenni utána, kit értesitek testvérei közül, stb... Aztán nekem volt mellrákom, nem akartam megvárni a végsö stádiumot, véget akartam vetni az életemnek és el kellett volna bucsuzni gyerekektöl, nem tudtam. Magyon kibuktatott ez a két álom 1 héten belül, végül kiirtam magambol, egy vers lett.
.. s miért is segitettek az álmok? Nem sokkal késöbb lettem beteg, ez a vers tartott életben .. az álom, hogy el kellene bucsuzni de álmomban sem tudtam megtenni ezt, hogy gyerekeket fel kell nevelni, hogy Dani is meghalhat, de egyébként is Ö messze áll a nevelö szülötöl, Ö csak szeret. Honapokig ágyat nyomtam s honapokig azon gondolkoztam hogyan kellene meghalni mert nem akarok lenni, de muszáj maradnom gyerekek miatt.
Két végén égettem a gyertyát évekig, ha hegyet kellett odébb tenni nem azt kérdeztem hogyan, hanem hogy merre? Egyedül láttam el a családot, dolgoztam és tanultam utobbiban is maximalistaként s ugye Chris nem hagyományos gyerek, állando készenlétben voltam, mikor kell rohannom. Sok lett, nagyon sok elöször 200/130-as vérnyomások, utána kikapcsolt az agyam. Kimerülési depresszio, antidepik (gyogyszerek) sorozata 1 jo volt, de attol 5 hét alatt 5 kilot hiztam. Én vagyok az akinek nem segitenek ezek a bogyok, azota már az is kiderült miért, bipolár vagyok, régebbi nevén manodepressziv, ez a depisek 1%-a csak, viszont 25-30%-al gyakoribb az öngyilkosság mint "sima" depiseknél. Aztán mire kezdtem kicsit magamhoz térni, jött a fájdalom, akkor egy évig naponta lorugásokon éltem, kerestem alternativát miután eü semmit sem tudott segiteni.
Már csak izomlazitot szedek rendszeresen, szivemre valamit s asztmára föleg szivogatok igy szinte gyogyszerek nélkül élek;) Csak ha nagyon muszáj nyulok máshoz. Depire semmit, pörgök vagy magam alatt vagyok, harcolok magammal hogy ne adjam fel, ebben Lili is segit. Fájdalom a pörgésben fékez, madaraknak enni-inni-repülni kell, tisztaság kell, utobbi nekem is ez meg mélypontokon huz át, az hogy hegyben áll a mosogatni valo vagy van-e fözve, nem érdekel mikor lent vagyok. Viszont baromi jo szinész vagyok, akkora maszkokat szoktam magamra tenni, senki se lássa! Ritkán mondom, ritkán mutatom, inkább elbujok.
Hu ezt most leirtam... néha 1-1 embernek elmondom, szoban, de akkor tudok reagálni. Lehet holnap megbánom, talán törlöm, de most, ma este ugy érzem ezt is fel kell vállalni, ez van, ugyan olyan betegség mint más.
....s a megmentö versem, az életet le kell élni:)
Èlet és halál
Àlmodban eljött a halál
Bár tudod nappal
Hogy még nem vár
Fiatal vagy körlötted az éden
Felhötlen gondtalan az éned
Felnöttként megcsokol az élet
Fiaddal új remények kélnek
Lányod születését mig várod
álmaid teljesülését látod
Vannak kiket szerethetsz
és akik szeretnek
Apró lábak toppantanak
apró kezek ölelnek
Ne, még ne...
Aprók még a kezek
S élénkek az álmok
Itt a földön még feladatod látod
Örülsz minden napnak
Ajándéknak érzed
És valahogy örülsz
Hogy megélted
Fejedre ösz szálak szöknek
Mig gyermekeid ifju álmokat szönek
Homlokodon mélyülnek a ráncok
Mig unokáid születését várod
Vasmarok szorit ott belül
Testeden veriték terül
Oh ne, még ne…
Aprók még a lábak
És bár halványodnak de élnek a vágyak
Itt a földön még számitanak rád
Unokák csacsogása vidit
Gyermekeid problémája szomorit
Reszketö kezed óv és véd még
De érzed közeleg már a vég
Àlmodban eljött a halál
Amit titkon már vártál
Megtetted amit lehetett
Ezentúl majd fentröl vigyázod öket
Örülök, hogy leírtad :)
VálaszTörlésKöszi:) Vissza se merem olvasni ;)
VálaszTörlésNem lehet egyszerű. Kell néha, hogy kiszakadjon az emberből.:)
VálaszTörlés