vasárnap, december 27

Totte

Amikor engedem ki sapisokat mind a kettö rohan ujjamra üljön. Nem elerepülni, nem ám! Rá az ujjra. Totte cuppog, puszikat dob s öt viszem szemetes felé, szigoruan csak potyit mondogatok, -ügyes szot esemény utánra tartogatom- s többnyire sikeren produkál.
Aztán bujnak, ha Tisszi itt van vagy Ö engedi ki öket nélkülem, akkor hozzá (is)
S Totte nagy boldogságos izgalmában jo eröseket belénk csip. Nem haragbol, dühböl, csak izgalmában. Aztán mi meg probáljuk nevelni. Ugy negyed ora akkorra lecsillapszik, bár még utána is el tud szaladni vele az erö. Még meg kell tanulnia használni az erömüvét megfelelöen.

1 megjegyzés:

  1. Ropival is van ilyen gond. Nem játszik semmivel( kivéve, ha valami van a kezünkben,mert akkor azonnal az kell neki), csak az ujjunkat rágcsálja, és baromi éles a csőre. Lacinak mindig a torkát akarja elharapni, a nyakbőrét rágcsálja, meg olyan apró piciket csíp, mint ha tűvel szurkálnának, nekem meg bebújik a blúzomba, és ott garázdálkodik, én meg frászt kapok, hogy talál ott valami érdekeset, amit a csőrével vizsgálna meg :)
    És mindezt csak szeretetből :)

    VálaszTörlés