Mágnyes irja:
"Most már biztos, hogy én nem tartom azok közé akik felnőttként is szeretik a karácsonyt. Mi több, ha jól belegondolok, én egyáltalán nem szeretem az ünnepeket. Egyiket sem, slusz. Én hétköznapi ember vagyok, a hétköznapokat szeretem, illetve nagyon szeretek egy kis ünnepet lopni a hétköznapjaimba. Mert az valami plussz, nem elvárás, nem kényszer."
No ez olyan nagyon igaz, egyetlen szot cserélnék ki, a kényszert mert azt a szot rémesen utálom, mondjuk muszájra.
Utálom a felhajtást, a vásárlási hisztit, vallásosak nem vagyunk, a fényt meg szivesen ünneplem csendesebben, már hogy most már hosszabbodnak a nappalok. Anyu nagyon hiányzik, ilyenkor meg még jobban, amig élt egyszer voltunk együtt -egyszer lehettünk együtt- és hiába van logikus és racionális magyarázat, akkor is. Igen nekem itt volt Dani aztán a gyerekek is, Anyu viszont egyedül volt s nagyon rossz volt mindig tudtam egyedül van s nem lehettünk együtt. Mindig szipogtam is egy sort elbujva.
Utolso elötti-elötti karácsonyakor valami max 39+ kicsit okozo virus kidöntött egy szük héttel ünnep elött. Le se mertem feküdni, féltem talpra sem tudok állni. 24.-én vásároltunk be, nem nem itt helyben itt semmi sem volt nyitva.
25.-én volt fözés, de Tisszi 24.-e estére majd 40 fokos lázzal, aztán másnapra fiuk is. Igy kaját a szomszéd blökije ette meg. 27.-ére volt repjegyünk haza, estére, olyan Visával vettük amire nem volt biztositás s a rendes biztosiasunkhoz sem volt utazás-extra, amivel nem buktunk volna jegyárat, vagy nem mind.
De utazás elött 3 orával kiderült Chrisnek már csak höemelkedése, mehetünk. Mentünk. Otthon belázasodott Tisszi, aztán másnap Dani is, doki nézte, kérdezte az én torkom fáj? Mondom nem, s tátottam is a számat, annyi torokgyuszim volt spatula sem kell. Mondta ott van az, nagyon vörös. Igy 3-an Bp-en antibigyot zabáltunk, Chris nem, most vagy Ö eleve bacis volt, s töle kaptuk el, Ö volt a legbetegebb közülünk, vagy virus+baci egyszerre vagy valami nem. Anyut nem fertöztük le.
Ennek elözménye, hogy mikor koraösszel kérdeztem Danit lemegyünk-e kar´acsonyra, mondta nem! 26.-át itt töltjük mint mindig a családommal!!! Igy vettünk jegyeket 27.-ére.
Nem szoltam semmit, csak honapokkal késöbb, hogy az összes karácsonyon ott voltunk, 1-2 betegséget kivéve, egyszer lehettünk volna Anyuval, de azt sem :(
Hatott, mikor közvetkezö évben kérdeztem, akkor rögtön mondta Bp-en legyünk. Voltunk. Anyu nagyon készült és nagyon boldog volt. 3 honappal késöbb halt meg.
Szoktam mondani Daninak szerencséje, ha ekkor is ellenállt volna s nem lettünk volna ott, azota is hallgathatná:)
Szoval ezek az emlékek nagyon lenyomják a hangulatom, meg más is éppen, de abba nem megyek bele.
Terveim vannak, azok segiteni szoktak talpon maradni, -hiába multak el ezek a napok, depi az van- hogy mi lesz belölük? Hát.... Tisszi szoba persze nincs rendbe rakva, ugye én vagyok aki pattogok, Dani a hallgatag, ugy néz ki én irányitom a dolgokat pedig fenét, Pato Pál urat megmozditani sokszor lehetetlen. Butorokat nem tudok cipelni, emletröl fel-le szaguldozni sem.
Talán holnap. Aztán én mondtam padlo a nappaliba mert okádék ami van, vendég jön ajtot is becsukom, ne is lássák. Na meg a konyhába a csempézett fal, elöbb ezen kaptunk össze.
Ott a fal csempéstöl, már van mivel kivágni, de ahol kivágtam huz a hideg. Nem szedem ki a többit addig -az mellékes baromira nem az én nyamvadt vállaimnak valo izommunka- amig nem tudni mi lesz. Ugy méterenként van talán függöleges gerenda alatta s keresztbe kb 15 centire a tetejétöl. Az uj fal-lapot valamihez, valahogyan rögziteni kellene. 2 hete kérem beszéljen a kömüves bátyjával, nem. Nekem ezek a hülye szakszavak sem jutnak eszembe, mit hogy hivnak, nem használom a szavakat. Nem, nem hivja fel. Ma találkoztak, erre ma sem kérdezte meg. Mert mit kérdezzen? Mondtam akkor b... meg, csináld meg jo legyen oszt annyi. Huz a hideg s most ismét hideget igérnek. Szoval ettöl sincs jo kedvem.
A majdnem 5 kilos pulykát viszont tegnap estére szinte bemyomtuk mind. Nem tudom mennyi belefagyasztott viz volt benne, meg kellett volna mérni, sok. A melle 1070 g volt ha jol emlékszem. Bejgli még nincs, tegnap ugye pakoltuk volna Tisszi-szobát, akkor nem kezdek bele, annyit nem tudok már talpon lenni itt is ott is. Kalitokat is 2 orát vakarásztam itt madarakkal. Ma elvolt Dani és Tisszi családozni, Chris nem akart menni. ( Pssz.. megértem) Mákot nem darálok vállammal, többit meg tudom csinálni egyedül igy ma pöszmögtem saját vacakjaimmal. No ennyi volt most a depijelentés :(
1 férj Dani, 2 gyerek Chris és Tisszi, 7 madár: Lili és Elliot(Lio) nemesek, Tweety kecske, Molli és Mango pyrrhurák Totte feketesapkás Bonni rozsdássapkás.
szombat, december 26
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
-
►
2011
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(112)
- ► szeptember (15)
-
▼
2009
(258)
-
▼
december
(30)
- Totte és a pipa
- Napok ota
- Néhány rossz kép Liliröl
- Totte
- Tina
- Sade
- ?
- Depi
- Uj svéd csillag
- Tele a hócipöm...
- Hó-hó-hó
- Játék 1 fotoval
- Hó
- ....
- Csodálatos krumpli
- Csibék
- Szomszéd
- Imádlakem és függönyök
- Elsö hóesés
- Influenza
- Döbbenet:)))
- Anyu krumplistésztája
- Jo példa:(
- Olvasástol lehet hizni?
- Ikea és egér meg a Mikulás család
- Totte képek
- Oltás
- Csibék
- Nem értem
- Zajlik az élet
- ► szeptember (31)
-
▼
december
(30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése