Ismét egy új év

Nem szeretem mikor valami véget ér, de hogy ez most véget ért nem bánom. Ahhoz képest ahogy elkezdödött, a félelem, a bizonytalanság, hát tuléltük... Remény van az idént is tuléljük, de hogy mi is lesz, azt nem tudni, félek most is.
Hogy bele se legyen idöm busulni, jol áttakaritottam magam az uj évbe:) Konyhát pakolásztam, azt szeretem, még a szagelszivot is kimostam. Lili velem volt, néha megijedt a durrogástol, akkor többnyire rámjött, mondtam nem bánt, ez megnyugtatta. Kicsiknek ment a zene jo hangosan, aztán mikor a legnagyobb durrogás volt akkor porszivot is bekapcsoltam s adtam nekik enni is. Már napok ota késön oltok lámpát s sokáig söltét délelött, igy hozzászoktak szépen még ébren legyenek, most majd apránként visszaállitom öket korábbi alvásra.
Daninak viszont az agyára mentünk:)) Zene is hangosan, madarak meg probálták tartani a hangeröt zenével:))) Feladta a programozást este, igy el is kaptam szépen, hogy tegye fel sapisoknak a kiszorodás-védöt a kalitkára. Lilinek nem kell, én meg olyan vagyok, hogy ha valaminek neki lehet menni, bele lehet rugni, akkor inkább utobb mint elöbb, de megteszem. Hát nem tettük fel sapisoknak sem, hogy ne rugdoshassam ugye ;) de rengeteget kiszornak, igy most cseresznye, segit-e ez a védö.

Rohadt rakéták miatt minden évben félek, 20 éve barátokkal szilvesztereztünk, nem volt bepiálva a társaság, mentünk ki löni, mi Danival mint szemlélök, mi nem löttünk. Aztán az egyik rakéta félre ment, én valamit éreztem, ösztönösen elhajoltam, igy van még jobb oldala a fejemnek. (Igen, tudom, ha eltalált volna már csak hamvaim lennének) No én ezota félek.
De hogy lehet kivédeni a nem félös -alapjáraton nem egy félös tipus Chris- ne essék baja?
Néhány éve vettünk, Danival löttek, Dani megtanitotta. Arra is vagy pia vagy lövés, bár akkor amikor hát a fene tudja :(
Tegnap valaki szaki nyilatkozott ujságnak, hogy szerinte -s Ö ugye szakéröje a dolognak- be kellene tiltani vagy licenszhez kötni. Aztán a nép szavazhatott, mit gondol, majd 50000 ember nyomott, 1/3-ad szerint be kellene tiltani, majd harmaduk szerint licenszhez kellene kötni, több mint harmad szerint jo igy ahogy van. Évi 200-300 ember ugy sérül 1-1 meg is hal, -egyik évben kisgyerek talált fel nem robbantat másnap, ami kezében robbant fel meghalt szegény- hogy segitséget kell keresnie ügyeleten vagy korházba is kerül. Sok a tüz is. Na ez meg a másik...
Malmöben laktunk még, nagy erkélyünk volt, 5,5 m hosszu s ott volt kint egy kiszuperált ágymatrac, amit le kellett volna cipelni a konténerbe. Mikor elkerült onnan s takaritottam, akkor találtam meg mögötte a müfü szönyegen a rakétát. Hát hogy az nem gyulladt fel... Matracra már biztos nem emlékeznék, de igy ahogy irom most, elöttem a kép, jobb oldali falhoz volt támasztva a matrac.
Szoval utálom, ugy ahogy van a rakétázosdit, a készitéstöl számitva a koszig utána.
Gyártása többnyire Kinában. Munkavédelem ill munkásvédelem, az jobbik esetben 1 zacsko viz felakasztva az asztal fölé, ahol töltik. Minden évben több munkás felrobban többnyire ök meg is halnak. Fizetésük tulorával a szokásos kinai alacsony bér, szállásuk többnyire a gyár mellett épitett épületben 1 matrac.
Aztán megérkezik a célországba, s ahány kézen átmegy mindenki szed rola sápot, majd az egyébként "siro" --hogy-hu-de-le-vagyunk-gatyásodva-karácsony-után-- nép megveszi jo drágán s fellövi hogy jajj de szép, aztán januárban sir tovább. Utálom na s ismét hálát adok a sorsnak Chris meguszta most is, nem lett baja, barátoknál volt a szomszéd utcában, háromngyed 1-kor jöttek haza, hozta egy barátját is aki végül itt aludt, minusz 10 foknál hidegebb volt kint.