Fényt!

Végre rájöttem mi a bajom, eddig nem mert meg tudtam indokolni mással, de már leesett.
A télböl elegem van, kb 1 hete Tisszivel tévéztünk, reklámon áttekertem, s megállitottam, egy anya virágot ültetett, sárga virágot, -fájt a dereka, gyogyszert rá, minden második reklám valami orrcsepp-gyogyszer, nehogymá az okot megszüntetni, nem, mindenre egy csodapirula, abbol van ugye nyereség- családja mellette, mindenkin valami kardigán-pulcsi csak, s nagyon elkapott a tavaszvágy.

Multhéten végre elkezdödött az iskola, hétfön mentek is, Chrisék egy speciális osztály, ide csak nagyon jogos esetben vesznek fel gyerekeket, max 12-öt és 5 tanár. Nekik ugye direkt segitség kell és azonnal, a várakozással teljesen kibillennek, aztán visszahozni öket azt nehéz. No az 5-böl 2-öt, Chris kedvenceit ösztöl elküldik. Sporolás. Barmok. Sokkal többet elvesztenek a réven, csak az ugye másik zsebböl megy, de ugyan azon a kabáton vannak a zsebek. Chris kibukott, 2 napig nem is ment suliba, annyi kellett lenyugodjon. Tisszi meg ugy ébredt kedden hajnalban, hogy mindjárt kidobja a rokát, annyira fájt a hasa. Ez most elöször történt, nagyon remélem, nem igy marad, nem lesz olyan falkaparos mint én voltam mielött a fogamzásgátlo szurikat kezdtem, attol ugye nincs farkas. Tisszi is itthon volt 2 napot, kréta fehéren.
Hétfön pihentem, kedden már nem akartam volna, de olyan voltam mint félig vizzel töltött yogalabda, se nem gurultam, se gömbölyü nem voltam. Volt nagyon durva migrén is, pocsék hét volt, aludni is nagyon rosszul aludtam. Megmagyaráztam miért..de nem, a fény hiányzik. Itt a dolgozoban szoktam fény-terápi*zál*ni, most viszont hogy a naplámpa/ák égnek meg kint is ha nem is napsütés miatt, de ho miatt elég világos van, elfelejtettem. Remélem jobb hét lesz a mostani.
Kávé készen van, egész házat belengi az illata, az üzemanyag is fontos.