Fáradtan

Vasárnap jöttem vissza, hajnali 5-kor keltem, (bár felesleges volt, elég lett volna böven 6-kor) 3 mobil 5 percenként csörgött, sikerült felébredni:) 11.45-kor indult a gép, másfél orás szokott lenni a repülési idö de 1 ora 45 percet szoktak irni.
Lefelé féltem, nem tett jot a lelkemnek a 2 nappal elötte történt katasztrofa.
Otthon még alig léptem be az ajton, csörgött a telefon, -hu de kapos vagyok gondoltam:))- Tisszi hivott, hogy Lili mit rág s mit csináljon? Volt még pár ilyen hivás:) Vagy hogy vásárolni kellene menni, de hogyan csábitsák be Lilit a kalitjába? Meg egyébként lányom anyahiányban kezdett szenvedni, igy naponta legalább 1 orát beszéltünk. Kb -forintositva- vonalas telefont Mo-ra 5 forintért hivunk, olcsobb mint Bp-röl Szegedre telefonálni.
Vásárolgattam otthon -találtam egy kényelmes papucsot is, Berkemann, nagyon örülök, csak az ára nem esett jol, de ugye lábbelire nem szabad sajnálni a rávalot- ügyeket intéztem, barátkoztam, takaritottam, mostam, stb.... elszaladtak a napok.
Itthon viszont még mindig nem vagyok formában, bár meg kell hagyni az én formám már nem is tul jo, szoval csak ugy magamhoz képest vagyok még mindig fáradt.

Még vasárnap hazafelé elhoztuk a közértböl az uj/csere telefonomat, a rossz képeket készitöt visszaküldtem. Ettöl sem vagyok elszállva, de ez azért jobb, majd mutatom. Nem elirás a közért, posta már nincs, postaszolgálat van itt-ott, közértekben is. Postán (postaszolgálaton) pénzt befizetni forintositva kb 2000 ft (vagy több) a dija, igy szinte mindenki bankon keresztül utal.

Ez a telefon angol menüvel érkezett, kicsit értek, de nem boldogultam, igy aztán kamaszfiamat is mozgositottam, Ö nagyon jol beszél angolul, koránál fogva telefonokhoz is konyit, Ö sem boldogult, aztán csak rájöttem én, hol állithato át a nyelv.

Tisszi kinyitotta Lili kalitját én meg mentem konyhába kezetmosni vasárnap, de Lili nem reppent ki a konyhába, igy aztán hivtam, jött is azonnal nagyon csodálkozo szemekkel, aztán pislogott, ugrált párat, hogy biztos jol hall és lát-e s vállamra ugrott, csörét többször számba dugta pusziszkodni. Vagy 2 orát le sem szállt rolam, nehogy megint eltünjek. Aludtunk is egyet ágyamban, de igazábol csak tegnap délutánra kezdett önmaga lenni, szokásos kiváncsiságával játszani.
Csippi is nagy szemeket meresztett, Tweety le se ...., Molli szokásosan boldog volt.