2 hapci között

Azt a bizonyos hajszálnyit azt kicsit elkiabáltam tegnap, inkább ma nem is mondok semmit.

Szegény Dani... leszakadt a vonat vezetéke nem messze tölünk, valamikor ebéd után. Be is állitottak buszokat erre a kb 30 km-es szakaszra. Kevés buszt és csak az SJ utasainak, a Skånekártyásoknak nem ez kb mint ha nem csak MÁV vasutak közlekednének a sineken, de csak MÁV utasokat vinnének a helyettesitö buszok.
Mikor ez kiderült, Dani hazatelefonált ugye, probáltam keresni valami kerülöt, buszt, semmi. Aztán fél8-kor beindult ujra a forgalom, 8 után már haza is ért a kicsit 6 elött helyett. Ha nem lettem volna pocsékul elhoztam volna, sajnos már Ö is feje bubjáig benne van, olyan a hangja mint ha kuktábol beszélne s Ö is a szokásosnál is süketebb. Tény élég érdekesen beszélgetünk.
Chris viszont ma elment suliba, ugat még mindig. Tisszin még nem tört ki, nem hiszem meguszná.
Dani ma itthon maradt, már mondtam neki mikor hazajött is, hogy ez lesz, majd meglátja válaszolta, aztán éjféltájban mondta nem egy el. Dolgozik itthonrol.
Én napok ota alig eszem, nem kivánok semmit, tegnap elött-elött egy kis kruplipürét nyomtam le, tegnap elött egy darabka kebabgurigát, tegnap csak kekszet. Ha nem eszem ugye az se jo hasamnak, tegnap onnan "csönd" volt, ma megint ment, de most ez megint a szokásosom kategoriába tartozhat. A minusz 7 kilo az már biztos, lehet meglesz a 8.- is? S szép fehérek a fogaim, mert hogy piros a szám, ki van dörzsölve:) Hát a rosszban a jot meglátni....