Elgondolkoztam, azért vagyok ennyire nyügös, mert a türelemfonálbol sok elfogyott az utobbi hetekben, vagy a szokásos megfázosdihoz képest vagyok pocsékabbul. Utobbi. Mobil nélkül lefeküdni sem merek. Tisszit javában szoptattam még mikor majdnem megfulladtam, ilyenkor elöjön az emlék.
Felhuztam ágyat majdnem ülöhelyzetbe, ugy probáltam szunditani este, a saját huzo-fuldoklos ugatásomra ébredtem folyamatosan, pocsék volt. Éjszakára jol átnéztem a gyogyszeres fiokot van-e még valami amit be lehetne venni? Lefeküdni sem mertem, minek ha ugy sem hagy aludni az ugatás. Aztán csak eltelt az éjjel.
Dani reggel felkelt, hivta iskolákat nem mennek a gyerekek.
Chris este höméröt kért volna, ha tudnánk hova tette Tisszi utoljára... 2 lenne ha lenne, oriási láza nyilván nincs, jo sokáig játszott este. Lehet most már bacis?
Tisszin is jön ki, nagyon fáj a torka.
Dani meg alszik ujra... .... lehet Christ dokihoz kellene vinni? Én nem megyek fel az illatos -barátaitol- szobájába (nem birom az illatokat nem betegen sem, most meg pláne nem) nem tudom suliundor-köhögéssel vagy tényleg betegebb. Majd meglássuk. Na lejött..jobban van köhögcsél, de már nem ugat ugy ahogy ugatott sokáig.
1 férj Dani, 2 gyerek Chris és Tisszi, 7 madár: Lili és Elliot(Lio) nemesek, Tweety kecske, Molli és Mango pyrrhurák Totte feketesapkás Bonni rozsdássapkás.
csütörtök, szeptember 2
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Blogarchívum
-
►
2011
(34)
- ► szeptember (5)
-
▼
2010
(112)
- ▼ szeptember (15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése