16.-án volt 21 éve kiköltöztem, jöttem volna hamarább is, de nem jöhettem amig svédek nem engedélyezték betelepedésemet. Juliusban voltak az esküvöink, augusztus 9.-én voltam a Követségen interjun, (tolmáccsal, de egész jol értettem amiket kérdezett, néha válaszoltam is svédül ;) vittem esküvöi képeket is mutatni ;) :) Aztán a svédek ültek a papirokon, viszont eszembe jutott nem ártana jogsit még otthon szerezni, anyagilag is olcsobb volt joval otthon akkor még meg a nyelv miatt is. 6 hét volt az elmélet, azt 3 éjszaka megtanultam és hiba nélküli tesztet irtam, közben vezettem is (barátnö barátnöje volt az oktatom) igy az elméleti vizsga után 1 héttel levizsgáztam, 30 ora gyakorlás után.
Rá egy hétre pedig már vezettem ki ide. Ja.. jogsim az nem volt a kezemben, Cseszlovákiában meg is büntetett a rendör mert éjjel a forgalom nélküli utcán megálltam térképet nézni. De a jogsit nem kérte:) Aztán megjött a jogsi is.
Nick is költözött velem, drága kicsi Nick, 4 honapot karanténban kellett lennie:(
Istenem de nagyon imádtuk egymást.
Mig karanténban volt megvettük Gerryt. Nagyon hiányoznak, bögök.... 
Mentem egy kört... Felszáradtak könnyeim s eszembe jutott némi marhaság.
Ilyenröl sem illik beszélni, de most megteszem ;)
Néhány éve "leesett", hogy férjhez mentem, meg gyerekek vannak, öregszem, s ugy belémbujt a kisördög, hogy akkor most már csak ez van és lesz? (Igen itt tudtam némi megértést tanusitani, akik félre lépnek és a mást keresik, de csak kicsit mert nagyon távol áll tölem) Aztán depiztem kicsit, azon hogy öregszem, de csak ezen, ledumáltam magammal, hogy semmiröl sem maradok le, az van amit szeretnék, de elmentek az évek s azt is megbeszéltem magammal, hogy nem akarok mást, ezt csakis ezt akarom. De öregedni azt nem kellene már.
Lehet akkoriban vált a dalommá vagyis mottommá... Most élsz, most vigyázz, hogy jol csináld...
Igy van nagyon igy. Nem a holnapot kell várni, hogy ha majd ez lesz, meg majd az lesz, hanem élni a mai napot...
Egy vidám, aztán lesz egy komoly, de nagyon igaz.
GYÖNYÖRU NŐ
3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. - Anya, ilyen fejjel
mehetek iskolába!)
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,
túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, hogy
attól még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,
túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már
ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,
túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja, "de
legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova
akar.
60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem
láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja
a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát,
és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és
megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor
kalapot...
Lassú tánc. . .
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, amint az
esocseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes
röptét? Nézted a tovatuno éjben a felkelo nap fényét?
Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az ido rövid. A zene elillan. . .
Átrepülsz szinte minden napodon? S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel.
Tennivalók százai cikáznak fejedben? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly
gyorsan.
Az ido rövid. A zene elillan. .
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"? És láttad, a
rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot?
Hagytad kihulni a barátságot? Mert nem volt idod felhívni,
hogy annyit mondj: "Szia"? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.
Az ido rövid. A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, Észre sem veszed, az út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz.
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék. . . melyet eldobsz. Az Élet nem
versenyfutás,
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan. Halld meg a zenét.
Mielott a dal elillan.
Néha vannak dolgok, amiket látnunk kell elmúlni ahhoz, hogy tudjuk mennyit ér valójában!
Légy nyitott szívben, lélekben és becsülj meg minden percet, amivel az
élet megajándékoz!
Az életet nem elszenvedni kell, hanem csak egyszeruen: ÉLNI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése