Kell nekem egy jáko?

Volt egy 5 éves jáko, ingyé, de csak jo helyre, pár száz km-re csak, családi madár.
Jol elgondolkoztam, akarok én egy jákot?
Ingyé, tehát anyagi okkal nem tudtam elöhozakodni okként, hogy ne.
Nagy távolsággal sem.
Ugye elég jo dolguk van a madaraimnak, igy az is valoszinü nem lettem volna könyökböl elutasitva. Csomo pozitiv dolog eddig, de akkor miért igen vagy nem?
Igen, mert imádom öket.
Igen, hogy ne legyünk már Lilivel annyira szimbiozisban.
Igen, mert lehet jol összehaverkodtak volna Lilivel.

Nem, mert lehet nem tudtam volna együtt szabadon tartani öket.
Nem mert a szimbiozisunkba belezavart volna, olyan jo kerek a világ, meg olyan mint mikor az elsö szerelmestes csöpp gyerek után az anya testvéren gondolkozik s inog mert el sem tudja képzelni, a másodikat is igy tudná imádni, mind a szerete, türelme, ideje elég lenne kettönek is... na valahogy igy vagyok én is. Kicsik is mások, bár Molli már jol bekavart;)
Nem, mert jáko is puderos, allergénebb madár, -nimfák, kakaduk is- nem akarom kisérteni a sorsot...
...meg, ha már egyszer jackpot-ot (ugye igy kell irni?) megütöttem, hisz Lili annyira perfekt amennyire csak egy papagáj (nekem) tud lenni, hát találhatok még egy ilyen csodás nagy madarat? Nem hivtam fel, nem lett jákom tegnap, de késö estére letünt a hirdetés, nyilván lett gazda.
Viszont ha menteni kellett volna ahogy egyik madaras topictárs is néha ment meg madarakat, akkor lenne/lesz akár jákom is...