Anyák napja-i

Egész jol kibirtam a tegnapi napot.
Mikor még kicsi vagy nagyobbacska voltam szerettem, mentünk Nagyit is köszönteni, együtt volt a kis család, jöttek Anyu hugáék is a 3 késöbb 4 fiukkal. Olyan szép kerek és biztonságos volt az élet még akkor. Megnöttem, Nagymami 87 februárban meghalt, áttétes rákos volt, nagyon szenvedett én is hisz imádtam. 87 novemberben azon a napon amikor 74. évét töltötte volna elutaztam ide látogatoba, 8 nappal késöbb amikor a névnapja lett volna megismerkedtünk Danival. Lehet Nagyikám kis keze belesimogatott és elrendezett dolgokat? :) Következö nyáron összeházasodtunk, Ö nagyon hiányzott, hogy nem látja, hogy örülne, milyen jol érezné magát, szeretett utazni is, egy tüzröl pattant menyecske volt egész életében, mindig szaladt Anyu pedig mondta lassits, nem tudok lépést tartani:)
Teltek az évek, Anyut köszöntöttem, május utolso vasárnapján, az ittenin pedig Anyosomat, a szivem pedig vérzett mind a két nap meg az év összes többi napján is, annyira de annyira vágytam gyermekre, csak nem sikerült.
Aztán végre én is anya lettem, s mondtam ennyi vágy után nekem 2 anyák napja van évente, megérdemlem ;) Szép kerek volt a világ, egyik évben még verset is irtam Anyunak:
Köszönöm hogy felneveltél, szeretettel dédelgettél
Mikor beteg voltam ápolgattál, sok szép szoval biztatgattál
Sok könnyemet letörölted, fájdalmamat feledtetted
Örömömben osztozkodtál, mámoromban megmártoztál
Hagytad hogy játsszak, gyerek legyek gyerekként és legjobb barátnöddé lettem felnöttként. Tinikorom is ép ésszel tulélted, talán átmeneti nehéz éveknek tekintetted.
Mikor el kellett engedd a kezem, ezt ugyan nehezen de okosan megtetted.
Önzetlenül a Távolba engedtél, bár erre nem vágytál,
de mégis hösiesen viseled s ezért is nagyon szeretlek
Hálabol jol kitoltam Veled, egy hiánybol hármat tettem
Unokáid is imádod, de naponta csak fotoinkat látod
Sikerült elérni a célod, boldog ember és anya lettem.
Felnött vagyok ezt belátom, de mégis anyukámhoz vágyom.
Tedd meg nekem légyszives, hogy még sok sok évig szeretsz!

Megtette, szeretett még sok évig de nem elég sok évig. Azota május elsö vasárnapjához könnyeim tapadtak, tegnap kibirtam bögés nélkül elöször. Azota ez nem is az én napom, már csak 1 van, de az sem az igazi, miota Anyu nincs már itt. Anyosom teste még itt van, szenilis szegény. Jo néhány évvel ezelött agyvérzést kapott, lebénult a fél oldala, abbol még ugy-ahogy visszajött, kiskocsival járt és beköltöztették egy otthonba, egy kb 30 nm-es szobát kapott, konyharésszel, saját fürdöszobával, saját butort vittek neki ágyon és éjjeliszekrényen kivül, képeket, virágokat és ott személyzet segitett neki. Aztán jött ez a csunya érelmeszesedés és egyre távolabb került egy másik kis világba. Nagyon sajnálom, nagyon nem érdemelte ezt meg, egy szuper erös, okos asszony aki 7 gyerket szépen felnevelt, 91 éves. Anyosként is példa, soha nem szolt bele semmibe. Engem is rögtön elfogadott igy ahogy vagyok, bár tettem is a dologért, elsö kerek mondatomként közöltem vacsora közben, hogy nem ugy néz ki mint az ördög! Csak azt akartam mondani, hogy nem néz ki 70 évesnek, de 17 lett belöle az a szo viszont ördögöt is jelent. Nagyon jot nevettek:)))
Szoval az itteni anyák napja is szomoru már, meg egyébként is 2 tinivel az ember nincs mindig meggyözödve, hogy valoban anyának kellett lenni vagy anyának jo lenni. Nem kell félre érteni, köveket dobálni sajnos néha nagyon nehéz.