Szépség

Fiam már virul, én is rohangászok, néha még kicsit berozsdásodva;)
Tisszi azota is görcsöl néha, de kevésbé. Lehet szépen lecseng? Vagy sem? Nagyon gondolkozom, hogy lehet szorong, stresszel, nemtom. Kényes tinikorban van, csunyának tartja magát, van hogy naponta zokog ezért, aztán jobb idöszak - ez az oka hagyjuk sminkeljen, nem az a hozzáállásunk hogy 12-13 évesek sminkeljenek. Barátnöi is sminkelnek, ne logjon ki a sorbol, engedünk. Hajat is festene, azt nem engedjük.
S miért is tartja magát csunyának? Lehet valaki korabeli valamit mondott, lehet nem is ugy gondolta, nem tudom. Magyarországon mindig mondták nekik vagy rájuk, hogy milyen szépek, s mivel sosem akartam erre nevelni öket, hisz a szépség egy állapot, mulando is lehet, a belsö a fontos igy kontráztam, ügyesek vagy kedvesek vagy okosak stb, valamit. Itt nem szokás gyerekek szépségét dicsérni, annál inkabb ha valamit csinálnak, azt. Tehát neveléssel nem szivta be a szépség fontos, de sokszor mondtuk szép, is csinos, is, okos is, ügyes is, igy jo ahogy van, milyen jo hogy van, mennyire csodás kis teremtés, stb... Nem hiszem valamit hibáztunk.
Anyukám sose nyitott még ajtot sem, ha nem volt sminkelve, nem hordott nadrágot -kivéve a talán utolso 10 évét- mert lapos a feneke, haja berakva, festve, dauerolva 5 liter hajlakkal, utolso éveiben lett csak lazább iletve nadrágra azért váltott hogy a sok kék hajszálér ne látszodjon lábán.
Nagymamám öltözködni szeretett nagyon, millio ruhája volt, Ö nagyon ritkán sminkelt.

Hogy lehet meggyözni egy tinilányt, hogy azon kivül hogy szép, nem is fontos a szépség? Sehogy? Itt vagyok élö példának. 171 centihez 54-56 kg volt a sulyom, kb 106-56-96 centikel. Meg is tanultam varrni, hisz ilyen méretre nem is gyártottak ruhákat, de ugye a darázsderekamhoz jo kis gömbölyü csipö társult és bögyeim is voltak, én mindig-mindig kövérnek tartottam magam. Mondhatott akárki, akármit én duci voltam. Nem lehetett meggyözni ellenkezöjéröl. Kicsit sminkeltem, de se szépnek se csinosnak nem tartottam magam, viszont jo dumám volt, fiukkal nem volt gond ;) Sosem éltem abban szépség-csinosság fontos, emberség, szeretet, kedvesség, stb igen, lehetett divat a répanadrág, halásznadrág, nem állt jol, nem hordtam. Mondták már rám, öntörvényü vagyok. Igen, de azokat a bizonyos határokat betartom. Nagyon sokszor mondták, hogy nem menne belölem 12 egy tucatba vagy ha nem lennék ki kellene találni, aztán eljöttem ide és nagyon magamba zuhantam. Meg kellett volna felelni. Beállni a sorba bologatni. Akkor éppen fehér falak volt a trendi, no megprobáltam megfelelni és fehér falaink voltak, utáltam. Aztán szépen magamhoz tértem, pontosan emlékszem az "ébredésre". Ugy másfél évvel ideköltözés után otthon barátnömmel leültünk dumálni és én a régi én voltam. Nagyon felkavart ujra látni önmagam, s akkor azt mondtam magamnak, hogy ácsi. Soha nem is akartál svéd lenni, merd vállalni más vagy, igy legalább igazi vagy és jobban érzed magad a börödben:) Be is festettem a falakat szinesre:))))

Gyerkek ezt látták, én én vagyok, mosolygos, lányom szerint szuper kedves, de nem vagyok az ;)
Fiam egész jol helyben van, Ö Ö. Olyan amilyen, elfogadják, sok haverja van, kedves segitökész, empatikus és nagyon nyilt. Tisszi zárkozott alapjáraton, Ö nem mindenki haverja, Ö még nem tanulta meg olyan nincs, hogy valakit mindenki szeret. Ö meg akar felelni, de hogy minek az homályos. Valami korabeliek elvárásai, a svéd állj be a sorba, ne logj ki, ne legyél más, mert majd fejedre csapnak. De kilog, már azzal, hogy esze mint a borotva, pillanatok alatt tanul, öszekapcsol, értelmez, megvilágit más szemszögböl. Apjátol örökölt egy nagyon nyugodt természetet, de sajnos a génjeim bekevertek, mig Apját nagyon nehéz felhuzni, stresszelni, addig Tisszi ugy be tud pörögni mint én. Itthonrol kapta az "ugy vagy jo ahogy vagy" "szolásszabadság van, jogod van a véleményedhez" az "életben" meg szépen be akarják állitani a sorba, egyengyerek legyen, egyensminkben, egyen-ruhamodiban, egyen frizurával, egyen-szépséggel és piszkafa özikecsontu termettel. Persze ez sincs, csipöje van neki is ;)
Hát...nem tudom, hogy legyek okos, hogyan tudnék segiteni, megkönnyiteni ha már szegény gyereket velünk verte meg a sorsa.
Ha van ötleted, ne kimélj!