Iroasztal

Azt hittem este kész vagyok a pácolással, de nem. Lánykám adott tiszta vizet kicsiknek, erre Csippi pancsizott benne és telefröcskölte a szárado asztalt, tiszta folt lett. (vizes alapu szagtalan páccal csináltam) Nem volt választás, nekiálltam mégegyszer lepácolni :)))
Aztán mikor már megszáradt, leolajoztam. Madarakat kivittem innen, biztos-ami-biztos, inkább mint bajuk legyen. Lili nagyon meg van lepödve, hogy háloban kalit, az oksi, de hogy itt meg nincs, akkora szemeket meresztett, hogy csak na. Addig nem hozom vissza mig a még egy olajozás szaga el nem enyhül.
Ma reggel pedig meglepi lett nekem is: a szine. Tegnap ugye láttam sötétebb mikor pácoltam, de olajozást már lámpafénynél csináltam, az is más szint ad. Igy röviden: "nekem" magyar teak pác zöldes, svéd világosbarna, nagyon szép meleg szin, kedvencem, a dán -ezt kapott Dani festékboltban tegnap- pedig vöröses és joval sötétebb. Persze különbözö országokban a különbözö gyártok is más-más szineket csinálnak, és más-más fákon is mások lesznek a szinek. Csak azokra amiket eddig használtam él a rövid országonkénti meghatározásom. Nekem mint mezei pácolo háziasszonynak logikus lenne, hogy ha azt mondom teak szinü, akkor az valami sokkal hasonlobb szinü lenne itt is meg ott is ;)