Még mindig tél van

Valamikor délelött a foltokban fehér tájat nézve arra gondoltam, hogy talán ez volt az utolso üdvözlése a télnek, néhány perccel késöbb szakadt a hó ismét. Remélem most már vége lesz.
Lányomnak mondtam havat igértek a josok, nevetett tegnap délután a nagyváros felé, hogy Anya, azt mondtad ho, hehe nincs is ho. Lett ma. Tegnap vásároltunk, ami egyre nehezebb. Vittük a barátnöjét is, lett háromnegyed ora kajálás, félora bizsunézegetés, s maradt némi idö is ruhákra, 2 cicanacit én szedtem össze, egy kardigánt Ö talált. Kellett volna fürdöruha is, de abba a butikba már nem értünk be meg más is, szerinte nincs egy rongya sem, már kezd nöcisedni. Persze a szekrénye csurig.
:))) Tegnap volt iskolában végre, (ma is) az uj frizurájával. Sikere volt, ebédnél kérdezték hol nyiratta? Kisvárosban lakunk, csak néhány fodrász van, ismerik öket. Mondta én nyirtam. Többen "huuuuuuu", az egyik csajszi pedig: Ha az én anyám igy tudna nyirni, naponta nyiratnám magam! Csak nehogy sorba álljanak az ajto elött, nem vállalom ;)
Mondta Tisszi nekem, hogy most több az önbizalma, hogy megnyirtam. Nyirom én, csak gyözze növeszteni sebességgel ;)

Grincinek: Köszönöm az észrevételed. Kiskorátol szoktunk "bujni", ami azt jelenti bevonulunk az ágyamba, összebujunk és jol kibeszéljük a világ dolgait, mi lányok magunk között. Gondoltam igy tinikorra ez ciki lesz, s valami más lesz a körités hozzá, de még mindig bujás van, szol, s megyünk, nem eröltetem. Persze beszélünk mindenhol, csak ez olyan meghitt, nyugis. Már mára is foglalozta a bujást ;) Nem tudom az, hogy Apa-munka mennyire izgatja, beszéltünk rola többször de nem ugy tünik ezt átérzi, inkább olyan felnöttek dolgának tartja és ugy gondolom jo is ez igy, böven elég az a rész, hogy sporolás van.
Hogy megfelelöen szeretem-e vagy mutatom-e vagy jol csinálom-e nem tudom. Legtöbb gond tinikorban a "leválásbol" van, nos én hagyom öket leválni, de ott vagyok mindig a háttérben, viszont nem ragadok csak nyitott vagyok. Tegnap elött is mondta, hogy kicsinek is ugy gondolta mi vagyunk a világ legjobb szülei és most is és sajnál több gyereket, szokott példákat is hozni. Azt is mind a kettö becsüli, hogy nem kell hazudni itthon. Nem KELL, hát nem;) Mindig azon voltunk, hogy csináljanak hülyeséget, inkább befogjuk, nincs szidás, csak tudjuk.
Két éve fiam felgyujtotta magát, elözö nap derült ki, mit játszanak, mondtam ez abszolut tilos, nagyon veszélyes!!!!!!!!!! Erre másnap telefonált haza, hogy meggyulladt, eloltották. Tudtam sokkos, tudtam másodperceim vannak, annyi idöm volt hogy mondtam azonnal felnöttnek szoljanak, növérhez kell menni, vizzel kell hüteni, nincs-e nyitva tornaterem öltözöje ha közelben vannak oda be. Iskola mellett történt. Szoltak felnöttnek, az segitette tovább növérhez, aztán mentö és korház. Hetekig kötözés és szobafogság itthon, el ne fertözödjön. Ott a korházban mondta, hogy anya tegnap mondta ezt tilos és nem hallgattam rá :(((( Aztán itthon, hogy bocsi anya, igazad volt. Lehet ez után papolni? Persze, de butaság, hisz már tudta. Nekem olyan sokszor papoltak, hogy de megmondtuk!!! ...és miért nem csináltad ugy... hogy lehettél ilyen buta..stb... inkább nem szoltam. Akkor sem mikor agyrázkodásom lett. De megtanultam, igy nem szabad csinálni, ha tudni akarom.