Nyügös a csajszi

Nyügös a kis taknyosom, orra már nem folyik állandoan viszont elkezdett köhögni idönként. Höemelkedése is van, ami 36,6-37 C csak éppen Ö 35,9-röl indul, az a normál hömérséglete.
Este konyhai szoffán aludt el, éjjel lerugott egy nagypohár (fél liter) vizet az asztalrol, ami elöször az asztalon ismét felhalmozott papirjai, ceruzái, miegymások alá ömlött, aztán le a székekre, közben a pohár is le a földre. Persze ripityára tört. Nagyját feltakaritottam, porszivoztam. A nagyon elbujt üvegdarabokat meg délelött.
Ö pedig aludt délelöttöl délutánig is, utána jo nagy veszekedést is levágott, hogy miért nem ébresztettem fel, majd hozzáfüzte, hogy mikor bátyja felkeltette, akkor nagyon fájt a feje és inkább visszaaludt.

Tegnap piros betüs ünnep volt nekem;) mert orákat beszélgettem a fiammal. Többnyire minden vagyok, csak 2 lábon járo jo ember nem. Ugye én vagyok az, aki csak annyi felelösséget ad neki, amivel élni is tud, rémes elvárásaim vannak, pl mondja meg hol van, egyen gyümölcsöt, ilyen dolgokkal szekálom:)) Olyan iskolát találok neki, ami rá van szabva, az Ö speciális igényeire (halmozottan sérült, de az IQ-ja az rendben) hallani sem akar rola, de sikerült lekenyerezni s elment kiprobálni és nagyon-nagyon tetszik neki.
Tudom kinövi(k) a tinikort, max addigra csak ösz hajszálaim lesznek már, ha még lesz hajam, lehet az összes kihullik addigra. Sokszor azt gondolom, hogy ha az ember tisztába lenne azzal, milyen nehéz a tinikorban lévö gyerekekkel -nekik is, önmagukkal is- akkor százszor meggondolná hogy legyen-e gyermek. De bájos kis gondozásra szorulo ártatlan babaként kezdik, akiknek nehéz ellenállni :))

Sokszor morfondirozok, hogy jol csinálom-e? Férjemék sokan voltak, Anyu otthon, de állatokat is ellátta, az összes gyereket, sk sütötte a kenyereket, mosott, fözött, teritett, nagyon fáradt volt, gyerekek lekére se maradt se idö, se energia, nöttek szabadon. Apja ölében Dani 1x ült, akkor amikor egyik bátyja 5 évesen kihuzta a tobol, mert majdnem belefulladt. Dani középsö gyerek, nyugit és békét akart, kicsik és nagyok elöl is bujt, utálja a konfliktusokat. Utálja velem is, gyerekeivel is, meg mindenki mással is, nagyon békés ember. Aztán hagyná is szabadon a gyerekeket, csak éppen a fia ugye nem olyan egészséges mint Ök voltak, folyamatos figyelemre volt -van sokszor most is, de már nem állandoan- szüksége, a kicsi meg könyökböl féltékeny, nehogy már a nagy figyelmet kap folyamatosan, Ö kimaradjon. Hát bizony millio évig én majd szét szakadtam, megfeleljek és védenem is kellet a kicsit, Chris ne verje.
+ hogy rossz modelt választottam ;) mennyivel egyszerübb azt mondani kuss! Miért? Mert én a hatalamas azt mondtam! Hát nem, se verés, se hatalom nem volt, fönököt se nyomtam soha pofán, pedig volt amelyik megérdemelte volna, akkor mire fel lenne jogom arra, hogy egy nálam kissebbet és védekezésre fizikailag/szellemileg/lelkileg is képtelen palántát megalázzak? Türelem és türelem. Kb Thomas Gordon P.E.T. Pedig a könyvet sok évvel késöbb olvastam, s kb ugy csináltam elejétöl. De hogy jol csinálom-e azt nem tudom. Csináljuk? Nem,a férjem az nem morfondirozik ilyesmin, halkan csinálja ugy ahogy Ö jonak gondolja, aztán néha jol megmosom a fejét, figyeljen a gyerekek igényeire.
Valamikor régen, még naiv koromban ugy gondoltam fiam is ugy hagyja el a ház küszöbét mikor önállo élelet kezd, hogy tud mosni, vasalni, fözni, takaritani, ablakot pucolni, stb.......... hát lehet nagyon leszek majd szidva, mert a seggét azt szigoruan nem simogatom -nem is ugráltat engem, apját igen ;) - de nem megy. Tud takaritani, ha akar, portörlésig pl még nem jutott el, hogy alapbol beletartozik, de ha nem akarja csinálni akkor nem csinálja, tini-fáradt és lusta, én pedig vagy morgok és veszekszem akkor talán van eredmény, vagy nem és akkor kérésre nagyon ritkán történik valami. No már most utálok veszkedni, Ö sziv majd meg a menyem, szidnak hát szidnak, de az nem jelent "napi" harcot. Söt, lehet a lányom is képzetlenül hagyja majd el a házat, de nem és nem és nem, ami szép szoval nem megy, azt nem fogom kizsarolni, büntetni vagy veszkedni mert méreg a kapcsolatunban és nehéz ez veszekedés nélkül is. Ha szükségük lesz rá majd megtanulják. Azt verem fiam fejébe is, hogy nem a nö dolga a háztartás, közös és közös munka. Aztán olyan dolgot is probálok jol beleverni, hogy nincs megcsalás. Anyosomék valamit jol csináltak, mert gyerekeik, az összes monogám. (Ne kuncogj, tudom, amiröl nem tudok, arrol nem tudok, de kisujjam körmét rá sose léptek félre ;) ) A szeretet/szeretkezés. A szex meg érzelmek nélkül megint más, "tanitom" hogy gondolkozik, lelkizik az átlagnö, mire számithat, mi bánto. Barátnöjevel 1 éve vannak együtt, nagy a szerelem. Szép nagyon a kölyök, nem akarom legyet is röptében, fözni megtanulhat, mosogatni is, én ezt probálom adni menyemnek/fiamnak avagy unokáimnak, hogy nagyobb legyen az esélyük együtt is maradnak, lelkét csiszolom és finomitom. Nehéz felnöttnek lenni is.
A jo házasság nagy titka, hogy a partner van az elsö helyen én a másodikon, ha ezt adom és kapom, szeretet, tisztelet alapon akkor a többi müködik.
S ugy bánj másokkal, ahogy akarod veled bánjanak! Velem is mondtam fiamnak tegnap és kuncogtunk;)