Azt hiszem, ha az ember kristály tisztán emlékezne milyen pocsék is egy sima megfázás, akkor sikitva menekülne ha valaki a környezetben dáthasegyéb jeleit produkálja.
Szerencsére az emlékezet jotékony, a szülési és egyéb fájdalmaknak csak egy részére emlékszünk, tudjuk pocsék a megfázás aztán elfelejtjük a nagyobbik részét, mikor meg benne vagyunk akkor nyakig lehet süllyedni a pocsékságba. Ugy érzem az orromba 2 db 100-as szög van felkalapálva a porcba, a füleimen mint ha 2 nagy fürdöszobai pumpa ülne, szinte még a bot rezgéseit is érzem a szivohatáson kivül s a szokásosnál is süketebb vagyok. Az egész mellkasom fáj, a torkom is meg a fejem is, arcom is arcüreg is tele. Hol fázom hol izzadok, s nincs is komolyabb lázam, a lábaimnak nehéz cipelnie az egész énemet. Mivel annyira nem kapok levegöt hiába az emeltadag asztmagyogyszer is a nyákoldo mellé, nincs oxigénem, ettöl is olyan vagyok mint egy kifacsart ösöreg felmosorongy. Csak egy *kis* megfázás.
Ráadásul ugy tünik, hogy ha nem eszem liszt és hasonlokat akkor jo a hasam. Vagy véletlen, nemtom.
Juj, hallgatni is rossz, szinte én sem kapok levegőt. Gyógyulj meg hamar!
VálaszTörlésMár olvasni is fáj, hogy mennyi nyavalya tört mostanában rád. Remélem és szivből kívánom, hogy vége legyen már. Jobbulást!!!!!!
VálaszTörlés