Ez a hét is elszaladt

30.-án volt 4 éve, hogy Anyu elment. Azt szoktam mondani, az ember megtanul élni a hiánnyal. Már régiek az emlékek, nem tegnap meg tavaly... azota már annyi minden történt, már megszoktam, nem hivhatom, ha valami történt pedig mennyi de mennyi mesélni valom lenne....

Most éppen az, hogy az a rohadt csempés fal a konyhábol eltünt, nincs, megszünt s nem is lesz csempe. Más lesz, de még amikor lerajzolom valakinek akkor sem szokták érteni, csak az én fejemben van meg, hogy milyen is lesz, igy el sem kezdem magyarázni. A vicc kedvéért annyit elárulok parketta is lesz falon:)))
Jött ma sogor végre, a B bötüs, kivágta azokat a falrészeket amiket én nem, elmentek venni anyagot s egy kis részen kivül, amit most kopácsol Dani, van uj fal. Nincs még teljesen odacsavarozva a többi sem, háloznom és gipszelnem kell, -azt én tudok jobban a családban- aztán csiszolni, majd le Malmöbe s megprobálok bekevertetni olyan szint Bauhausban mint a konyhai falszin, de fürdöszoba festékbe, az birja a strapát, a lemosásokat, ott ahol nem parkettás lesz, ott festve lesz, veszek sima üvegszálas tapétát is -igaz a falakon önmagába mintás a szövése, de ide jobb a sima, s nem feltünö vagy elütö szerintem a különbség. Végre, végre, végre... hogy már itt tartunk. Ez a _____ csempe, ez nagyon kifogott rajtunk, legszivesebben, azt aki ezzel a beton-ragasztoval ragasztatta fel, annak fején törném szét a kiszedett falat. Na persze nem, de szivesen veszekednék egyet vele. Jo nagyot.
Most ugy néz ki a konyha mint ha bomba robban volna, csomo melo hátravan, igyekezni is kell vele, mielött zsiros lesz az uj fal, stb.. de uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuugy örülök, hogy végre nincs ott az a csempe:)))))))) Hogy én erre mennyit vártam... ezért nem lehetett folytatni, hogy pl a bejáratot kiskonyhába megcsinálni, a szekrények és fal közé ahol kell a polcot vagy takaro lécet, stb... huuuuuuuuuuuuuu egyszer kész lesz a konyha:))))))))))

Még egy lököttségem;) Nem rég irtam hogy melyik kávét szeretem, ismét megdezájznozták a csomagolását, tetején két kis fület szét kellene huzni, hogy ki lehessen nyitni. Nem megy. Aztán nekiestem olloval, ugye vákumozott kemény mint a kö, addig vagdostam, hogy egy része a pultra hullott. Aztán mig csepegett le a nedü s takaritottam, mérgelödtem, hát.. ugy döntöttem, kifujom a mérgem;) Felhivtam a gyártot, hogy ezt most hogy gondolják, bediktáltatta a számát a csomagnak, gyártás napját, percét, nevem-cimem, s küldenek valami kupont levásárolhassam;) Nö szerint a vákumzárás tul "jol" sikerült. Nem tudom, ugy voltam vele, hogy ha senki se morog rájuk, akkor igy marad, ilyen marad a csomagolás. Nincsenek erös kezeim, vagy ujjaim, csak olyan normális nöi kezek, de odébb vagyok azoktol akiknek pl reuma miatt gyenge a kezük, hát csipjék magukat orron, tessen olyat gyártani amihez a vásárlo hozzáfér. Egy sampont pl a csomagolása miatt nem veszünk, olyan kipattinthatatlan a teteje, pláne vizes késsel, ráadásul gyogyszertari sampon.