A nagy fekete lyuk

Avagy meghasonlásom története.

Egész életemben sosem volt kérdés anya leszek, Majd. Igy éltem meg kisgyerek koromtol, tiniként már tudatosan, majd leszek. Aztán meghalt a kicsim hasamban,  (most lenne 22 éves) kikapartak, befertöztek majd nögyogyász sebészeten sebésszel karöltve takaritott ki, hashártya gyulladás, minden tele gennyel az egész hasüreg, méh. Akkor megmondták nem vsz lehet gyerekem természetes uton. Dani mondta gyerek nélkül is lehet élni, azt feleltem csak rá "minek?" Elöbb gyogyulni kellett aztán utra keltünk, doki 1, majd 2 és 3. Vizsgálatok, fájdalom. Egyik oldali petevezeték teljesen zárt másik nem, de az is erösen beszükülve. Sorbaállás lombikra 3év. Álltunk. Közben miért is ne fogadjunk örökbe? Futottam egy kört Gyivibe Bp nyocker, semmi. Aztán valami alakult s lett Chris, nyilt örökbefogadással, rengeteg papirmunkával, futkosással. Teljesen mindegy nem Dani orrát vagy az én szemszinemet örökli, egy gyerek, imádni valo, ennyi. Imádtuk, imádtuk és imádtuk. Aztán még kerekebb lett a világ, második lombikra ikreket vártam, ikre elhalt de Tisszi jol volt. 5 honapot szigoruan feküdni kellett a korábbi hatalmas gyulladással sokminden összenött ott benn. Feküdtem türelemmel nem is balhéztam ami fura. Közben Chris járt oviba, szülés után még 2 honapig, majd otthon Ö is, közben én egyik antibiotika kura után a másikat (9) ettem, kukucska mütét csövekkel, -nem akartam lélegezni mikor ébresztettek- most az elzárodott petevezetékemben volt bekapszulásodva a bacihalom. Hol szoptathattam, hol nem, aztán már dec elején teljesen kinyitottak s kiszedték a vezetéket amit a kukucskával az összenövések miatt nem tudtak s csomo összenövést szétvagdosott doki, ha már ugyis arra járt. Karácsonyra kezdtem magamhoz térni végre.
Következö évben Chris ment privát oviba, én mar dolgoztam -éjjel- Tisszi mellett. Ekkor jött az elsö riasztás, a vezetö ovonö megmondta mi a baja. Vizsgálat pszichiáter, semmi. Aztán ezt a vizsgálosdit még eljátszottuk néhányszor, 11 éves volt mire diagnozis lett. Én közben dolgoztam, tanultam, élükre vasaltam a gyerekeket, s folyamatosan tüpárnán ültem, mikor kell ugranni, kellett s persze imádtam öket. Dani szart mindenre. Ö szeretett aztán részéröl ennyi s elintézve.  Chris 3 normális gyerekkel felért + dührohamai meg a huga folyamatos cukkolása. Huztam az igát, huztam, nem néztem se jobbra se balra, menni kellett csinálni, csináltam, aztán egyszer sok lett,  lassitanom kellett hát evvan, átrendezni az életem. Oks. megtettem. Hiztam is, utáltam magam érte, de ez a vele jár kategoria még ezzel is tudtam élni. Minennapok, kis harcok, ülés a tüpárnán, ugrás. futás és imádat is persze. Mind-mind-mind belefért aztán jött a narkozása. A remény, hogy  az ész gyöz, s nem és nem, ujra és ujra hinni akartunk, csend aztán bomba, bumm s ujra meg ujra bumm, pont mikor az ember már kezdett volna bizni, hinni, bumm.
Dölt nálam minden, a lét megkérdöjelezése, mi a fenének akartam gyereket? Hiába tudja is az ember nem a saram, az önvád, mindig mindig a kérdések, az önvád, mit csinálhattam volna jobban. Nem igazán Dani, bár pár dolgot joggal vagy inkább sem de a fejéhez vágtam. A saját ostorozásom. Készültem kérem, tudatosan egész felnött koromban gyerekáldásra készültem. Àldásra. Olvastam, néztem és hallgattam, szimatoltam, hogy majd egyszer ha a nagy nap eljö jol csináljam. Viszonylag jol.
Sosem voltam földanya, ember maradtam meg nö is, de anya lettem, végre anya. Mindazt amit akartam, tudatlanul és tudatosan egész életem összes napján egyszer csak megkérdöjeleztem, pofon s oriási, hogy ez megtörtént. Omlott minden, omlottam.
Már jobb, de fáj s fájni is fog.  Mondják barátaim, hogy nagyon serült, "hozott anyagbol" dolgoztunk,  most még nem látom át, tulnagyonfáj. Talán majd egyszer. Talán majd egyszer reálisan.
Azt tudom már voltam a szakadék alján de hogy ismét vár-e, zuhanunk-e, nem tudom. Valahogy a mostani hetekre mint szabi gondolok, csodás szabi, viszonylagos nyugalom de törékeny nyugalom. S ott a félelem a jövötöl. A 3 kivánságombol az elsö az lenne ez ne legyen, rend legyen az életünkben, egészség, normalitás.
Ez volt a tudositás  a gödör széléröl, valahol ott van egy ut, kicsit girbe-gurba, talán járhato...