Gyám.... szabi van, 2 hetet már volt, egy hét melo ekkor találkoztunk, borultak a bilik és jött a "csend", most 3 hetet van el, a kollegát meg a fönököt szokta tájékoztatni, idönként mondja kit.
Nekem kellett már végre eldönteni, nincs tovább, remekül össze is foglaltam, Chrisnek mire van szüksége, mit nem tudunk neki nyujtani, miért és mire van szüksége a Kicsinek no meg nekünk is kellene némi nyugi mert kb valami aknamezön élünk, hol itt hol ott ki-mikor robban, szolni nem lehet mert fenyegetés van. Na ugye én vagyok az a nö, akire egy ffi se emeljen kezet mert n.e.m., maximálisan eröszak ellenes vagyok, most éppen jo is mert legalább nem mondhatja itthon tanulta ez a modi. Ezen pár idöben elsütött nyakleves sem segitett volna. Tuti. Nem neveletlen gyerekröl van szo. Sosem birtam a testvér-szeretet sem, ezért is ugráltam mindig, ne bántsa a kicsit.
Megoldást is megtaláltam, vannak direkt az olyan problémásoknak mint Ö lakások ahol kap annyi segitséget hogy vagy fog tudni önálloan élni vagy sem, majd kiderülne...-ne ha... Mert ugye minden pénzbe kerül. Azt is kideritettem mik a törvények, a jogok, a jogai egy sérültnek. Az egész annyira jo lenne, hogy még Dani szerint is jo. Tehát megoldás is lenne, vagy tanulna vagy segitenének neki gyakorlatot szerezni, munkát avagy elfoglaltságot, amit igy innen itthonrol nem tudunk kikaparni. Nos, jogai vannak, vagy megkapja vagy sem, vagy ki tudjuk harcolni vagy sem. A csend az nagyon jo volt, tudtam törékeny-csend, azt is amikor koccanás lesz akkor mivel a remények irrelásak nagy koccanás lesz. S mi volt? Mosson kezet szarás után, kerte Tisszi, erre beigérte megveri.
Az is gubanc, hogy voltam már megtámadva, tini voltam. Védekezés az ösztön-szinten. Utána huuuu.... Anya is vagyok, anyatigris s ha muszáj megvédem Tisszit, de nem tudom vér fog-e folyni, mert a realitás elveszhet, nem akarom megtapasztalni mire lehetek képes, azt sem Ö mire, 18 felett már börtön s nem csak ejnye-bejnye, persze nem akarom oda jusson vagy én. Hogy máshova zárnák nem hiszem engem már lehet igen, sokszor tényleg ott tartok megörülök, de nem tehetem. Cudar mocsok rossz ez, hisz a gyerekem, de nem na... le kellene irni, szoval nem okés Ö. S ott a Kicsi is meg mi is, rajta kivül még hármunkért vagyunk felelösek mi szülök.
No akkor ribizli.... fekete.
Vannak bokrok, madarak eszik, megszokták idén s imádják, kapják ágastol, kicsiknek felkötözöm, nagyoknak kalit aljára ujságokra teszem rá. Kis dög Totte már meg sem ette tálbol:) sajnos még pár ág van bogyoval, több nincs.
A feketét termés után kell megnyesni, hát ...egyiket jol megnyestem 2 éve az még normálisabb is volt de a többi... nem tudom hány zsáknyit nyestem le, sokat. A jobb ágakat félretettem csörösöknek, jo lesz majd rágcsálni, s magán a bokron is hagytam amit majd megnyesek még nekik. Nem bokrok voltak már hanem áthatolhatatlan erdö:) Mert nem is érdekelt, eddig nem ették, ugy tudtam magas a vastartalma, jobb ha nem kapják, hát nem, a pirosban több a vas. Igy szépen megszokták idén, megszerették. Na most már érdekel jol legyenek a bokrok, szörpnek már nem szedem, zselének sem, de a madaraknak szedtem s fagyasztottam le. Hát igen;) Zselé még van, nem izlik senkinek. SZörpöt meg aki akar szedje s megmosom, megcsinálom, de nem szedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése