22 év

22 éve jöttem, nehéz volt az elején, sokáig azt sem tudtam jol tettem-e, hisz a szerelmen kivül semmi sem kötött ide a régi életemet viszont nagyon szerettem. Én aki utálok mosogatni, mosogattam is étteremben, az volt azt kellett csinálni. Az is változás ha a lány asszony lesz, hát még egy idegen országban .... Akik mostanában jönnek már sokkal könnyebb hisz van net, lehet magyar ujságokat olvasni, van rádio (hirek) némi tv, s nem hivatalosan de lehet hozni parabolát és boxot, igy lehet magyar tv jupiciiii (na ez az ami nem érdekel már, mikor még nem volt net akkor a tv az a 2 magyar csatorna amit be lehett legálisan hozni -Duna és m2- és rádio nagyon vonzo volt ez volt a pont az i-n végre tényleg házba költöztünk lehetett parabola, s milyen jo is volt azt hallani "Játék és muzsika 10 percben" nem mint ha szerettem volna a müsort de még ezt is jo volt hallani), a telefon is töredéke annak az árnak ami volt leosztva a havi neto bevételböl akkor lehetett volna (ha az ember nem lakik, nem eszik, stb csak beszél) 20 orát beszélni, ma lehetne kb 1660 orát de ugye most lehet neten is beszélni. Nyelvet szépen megtanultam, aztán lettek gyerekeink, eljöttünk Malmöböl s utána rájöttem utáltam Malmöt. Igy itt a házban végre itthon vagyok, mikor Anyu meghalt akkor még inkább ide kötödtem, hisz már ez a nagyon szoros kapocs sem volt ami minket összekötött. Válságba is kerültem utána hisz egy dolog a hiánya a szeretett embernek, a feldolgozása az eseménynek, a hiánnyal meganulni élni az is idö, de az egész itthon-otthon (igen ott van ott-hon itt az itt-hon) is felborult, azota már lenyugodott, ha lassan is de ujra tudom értékelni az otthon töltött idöt. Már nem szeretnék ott élni, tul más lett minden az eltelt sok év alatt s én is más lettem. De az sem biztos mindig itt fogunk élni, jo lenne majd venni egy lakoautot s menni megállni, látni és élvezni aztán menni tovább, télen meleg klimán lenni, idönként visszajönni ide, unokázni. Majd meglássuk, álmodozni meg tervezni lehet aztán max bilibe log a kezünk. De jo ugy elöre nézni, hogy talán majd.... Ez az utazgatás kimaradt az életünkböl, se szabi se pénz nem volt elég arra ide is, oda is, haza pedig kellett menni, jo lenne bepotolni hisz mind a ketten szeretünk menni és látni. No és élni is, megélni is jo lenne viszonylagos egészségben, Dani honapok ota nincs jol operálják, ha szerencséje lesz 3 honapon belül, itt vagyunk viszonylag fiatalon részben selejten ketten, aztán ki mit tud megcsinálni-t játszunk itthon.